Hihetetlen, mintha
csak tegnap lett volna karácsony, ma meg már február van. Repül az idő, ahogy a
Magyarországon töltött három hét is pillanatok alatt eltelt. A meghitt pillanatok
és a hatalmas kajálások mellett a családi és baráti kapcsolatok ápolását
helyeztük előtérbe, de igyekeztünk pihenni is és nagyokat aludni. Most nem írom
le hogy ide mentünk, oda mentünk - ezeket a képekből elég jól ki lehet
következtetni - hiszen a lényeg az volt
hogy Barnabás velünk volt és mindenhol Ő került a középpontban. Ennek egyik
legjobb példája, hogy próbáltam egy
csoportképet csinálni a Soos családról, de az elkattintott fotók több mint fele
azért nem lett jó mert a felnőttek Barnit nézik, míg a hét hónapos kisbaba egyenesen
a kamerába néz.(karácsonyi képek, Szegeden)
Barni mindenkit
pillanatok alatt az ujja köré csavart, rengeteg rajongót szerzett, mi pedig
dagadtunk a büszkeségtől. Ez nem is csoda, hisz nagyon sokat fejlődött az
utóbbi időben. Egyre magabiztosabban mászik és már térdre is áll és egyre
többször nyújtja ki a lábait amikor próbál felkapaszkodni a mobilért
vagy a laptopért a dohányzóasztalon. Két hete már az ülés is rutinszerűen megy,
ebben a pozícióban sokkal jobban be lehet látni a szobát miközben egy játékot
rágcsál. Szinte mindig van valami a szájában,
mert egymás után jönnek a fogai. Először alul középen bújt ki kettő, majd felül
két oldalt amitől úgy néz ki mint egy kis vámpír. Pár napja a felső középső metszőfogak
kezdték meg áttörni az ínyt, és ezért néha nyűgös és reggel is korábban
felébred.
A gyereknevelés
mellett nem sok időnk marad, bár otthon a nagyszülők sokat segítettek és néha
szusszanhattunk egyet. Még egy kisebb kirándulást is tettünk Budapestre a
Zeneakadémiára, meghallgatni a Benkó Dixiland óévbúcsúztató koncertjét. Utána
andalogtunk egyet a kivilágított Andrássy úton - a farkasordító hideg ellenére
-, de a betervezett szusi vacsora már elmaradt, részben a késői óra okán
illetve hogy minél előbb hazaérjünk és a nagyszülők is nyugodtan aludhassanak.
Január 4-én volt
Barnabás keresztelője, ahol az egész család összejött és utána együtt
ebédeltünk. Nagyon örültünk, hogy mindenki el tudott jönni, olyan ritkán van
ilyesmire lehetőség és alkalom, hogy így összegyűljünk. Barni is élvezte a nagy
társaságot, kézről-kézre járt, mindenkire mosolygott, nagyon elemében volt és még az istentiszteletet is majdnem végigülte. (keresztelő képek)
Mióta visszajöttünk
Angliába, próbálunk visszarázódni a megszokott hétköznapokba. A hétvégéken
eddig nem sok mindent csináltunk, errefele is hideg van így bevackolunk itthon
vagy csak a környékbe indulunk el sétálni. Nem mintha a hideg elrettentene
minket, Barninak van egy jó meleg overallja, jól felöltöztetjük, beültetjük a
babahordozóba, majd nekiindulunk a havas domboldalaknak. Jól is esik a friss
levegő, vannak már bejáratott útvonalaink és még az is megesik, hogy hazaúton
beülünk egy pubba a kandalló mellé ha nem vár minket otthon egy kis maradék az
előző napi gulyáslevesből. (januári képek)
Az egyik hétvégén
bejártuk a környékbeli patikákat és Judit érdeklődött, hogy van e valahol
szükség gyógyszerészre, mert szeretne részmunkaidőben újra, új helyen dolgozni.
Ideális lenne ha valahol a közelben találna munkát, de természetesen távolabb
is nézelődik és jelentkezik interneten meghirdetett pozíciókra. Ezzel
párhuzamosan bölcsődét is kell nézni a kisfiúnknak, akit nehezen engedünk ki a
kezeink közül, de valószínűleg Ő könnyebben túlteszi magát azon ha pár napot
hasonló korú gyerekek társaságában kell töltenie. Az egyik bölcsődelátogatás
alkalmával, el is vitték míg Juditot körbevezették és nem vette zokon hogy Anya
nincs a közelben, eljátszott a gondozóval, majd bekapcsolódott az énekes
foglalkozásba.
Videók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése