Rengeteg a feladat

   Sűrű hónapunk volt, leginkább Juditnak akadt sok dolga. Igyekszem röviden összefoglalni, mert át kell adnom neki a számítógépet. Ugye Ő felügyel Barnira egész nap, esténként pedig állásokra jelentkezik, mert szeretne visszamenni részmunkaidőben dolgozni. Ebbe a szépen kialakult napi rutinba kavart bele a Gyógyszerész Kamara…

  Itt kint az az előírás, hogy kamarai tagoknak el kell járniuk előadásokra vagy cikkeket kell elolvasni továbbképzés céljából és ezekből rövid beszámolókat írni, majd feltölteni egy kijelölt honlapra hogy ezeket ellenőrizni lehessen. A Kamara pedig most döntött úgy hogy szeretnék látni ezeket a bejegyzéseket.  Szerencsére Judit foglalkozott már eddig is ezzel a dologgal, volt esti kurzusokon és forgatta a gyógyszerész magazint, de akad egy kis elmaradása a bejegyzésekkel. Ezeket be kell pótolni április közepéig, így ezzel foglalatoskodik minden szabad percében. Barni mellet ugye ilyen nem sok akad, csak az esték és a hétvégék jönnek szóba. Ezért szombat és vasárnap a fiúk útra kelnek és házon kívül töltik a napot, hogy Édesanyának minél több ideje legyen tanulni. Így tettünk egy nagy kirándulást a Derwent-völgyben és a Bolton Apátságnál, kiruccantunk Knaresboroughba illetve megnéztük a Nemzeti Vasúti Múzeumot Yorkban. Mindegyik alkalommal jól szórakoztunk, de újra megtapasztaltam milyen nehéz egyedül egész nap egy kis gyerekkel (és Judit ezt csinálja hétfőtől péntekig), úgyhogy már kicsit vártam a hétfőt hogy kipihenhessem magam az irodában.

    Más történések is voltak, ugyanis Juditot egy állásinterjúra is behívták, amire szintén készülnie kellett. Előadást kellett tartani a gyógyszerek kórházi auditálásáról, ami némi utánanézést igényelt és egy prezentációt is össze kellett rakni a témáról. Végül sajnos nem ő kapta meg az állást – pedig tetszett is volna neki -  ,de sajnos ez is időt és fáradságot vett el a kamarai beszámolóktól. Ennek ellenére nem volt haszontalan, sokat tanult belőle és reméljük most már elkezdődik valami és több helyre is behívják a közeljövőben.

   Gondolom olvasóink többsége leginkább Barnabásra kíváncsi. Ő nagyon jól érzi magát, vidám kis lurkó, bár sokszor folyik az orra és egyik nap be is lázasodott (valószínűleg a foga miatt). Jön-megy, meg sem áll egy percre sem, mászik mindenfelé és kapaszkodik fel ahova tud és minden érdekli. Már 10 és fél kiló és 77 centi 10 hónaposan; úgy tűnik hamarosan a fejünkről eszi a mákos tésztát (hogy a Nagyapa szavait idézzem).Ma elmentünk egy kosármeccsre - hogy megnézzük a srácokat akikkel együtt edzek- , először megijedt a nagy hangzavartól és a sok embertől, de aztán érdeklődve figyelte a szaladgáló játékosokat és mosolyogva majszolta a puffasztott rizst, néha hátrakacsintva a mögöttünk ülő kislányra. (képek)