Január utolsó hétvégéjén az Ágoston család látogatott meg minket. Esztit és Pepét még az egyetemről ismerem csak azóta kiegészültek két kis hercegnővel, Lilivel és Vikivel. A négy gyereket összeeresztettük, közben próbáltunk beszélgetni és bepótolni az elmúlt 5-6 évet. Erre leginkább szombat este volt alkalmunk mikor a játszóterezésben megfáradt csemeték fektetése után kicsit elcsendesedett a ház. Vasárnap nagy bátran nekivágtunk egy tó körüli sétának, amiből gyereket és szülőt próbáló túlélőtúra kerekedett (magamra vállalom ennek az őrült ötletnek a felelősségét). Hatalmas pocsolyákat kerülgettünk, amibe a gyerekek természetesen belegázoltak, térdig ért a sár és a napsütés ellenére átfáztunk mert szinte végig fújt a szél. A 2 órás kiruccanás végére mindenki már csak vonszolta magát, gyerekek felváltva sírtak, a ruhájuk átázott és csupa piszok volt, cserébe senki nem piszkálta a paradicsomos meg a tejfölös tésztát amit ebédre kaptak.
Az utolsó bejegyzésünk óta a lakásunk is szépült, köszönhetően Robinak akitől kaptunk két polcos szekrényt amit közös erővel a garázsban állítottunk fel. Most már egészen a plafonig pakolhatjuk a rengeteg holmit (gyerekruhától kezdve, a fekvenyomó padon keresztül, a téligumikig van itt minden), úgyhogy megérett a gondolat hogy tavasszal lomtalanítanunk kellene. Amit tudunk eladunk vagy odaadjuk egy segélyszervezetnek ha még használható, ha meg használhatatlan akkor irány a szeméttelep.
Még egy nagy hír hogy Barninak február 9-én megmozdult a foga és 14-én már ki is esett. Sajnos nem lett meg, lehet kipottyan a suliban vagy lenyelte, de ennek azért nem jártunk annyira utána. Minden esetre a Fogtündér így is hagyott egy 2 fontos érmét a párnája alatt éjszaka, hisz ő fog nélkül is tudja melyik gyereket kell meglátogatnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése