Költözés

  Az elmúlt két napban folyamatosan lakást kerestünk. Már elindulásunk előtt is körülnéztem és felmértem a választékot, de igazán itt tudtunk nekiállni a keresésnek. Összességében nagyon kevés kiadó szoba maradt fenn a rostán, mert nem sokan adják ki pároknak, illetve rövid időre. Általában minimum 6 hónapra kell aláírni szerződést, azonban mi nem akartunk ilyen hosszú időre elkötelezni magunkat, hiszen ki tudja, hogy alakulnak a dolgok és esetleg másik városba kell költöznünk egy munka miatt.

  Ezen kritériumok alapján 10-12 lakás maradt benn és ezeket elkezdtem felhívni. Többről kiderült hogy már foglalt vagy nem adják ki rövid időre (1-2 hónap), de pár tulajdonossal sikerült időpontot egyeztetnünk. Szerdán három helyet látogattunk végig, mindegyik elég sokkoló volt. Az első két helyen tömegszállásokat mutattak be, közös fürdőszobával, konyhával és egy aprócska szobával. Mindez még elfogadható lett volna (4 évig voltam kolis), de koszosak, lelakottak és drágák voltak. Gyorsan elpucoltunk a napi harmadik kiszemeltünkhöz, ami nagyon szép kertvárosi környéken volt, de mégse nyerte el tetszésünket. Magával a szobával nem volt komoly probléma, de a közös terek nem voltak valami tiszták. Nagyon fáradtan és kicsit kétségbeesve feküdtünk le aznap, hogy másnap folytassuk a keresést. Az idő szorított, hisz péntek reggel ki kellett költöznünk és csütörtök reggel még nem volt további időpontunk. Csütörtökön délután kettőre sikerült egyeztetnünk egy találkát, ami után csak még jobban lelombozódtunk. Egy újabb piszkos és lepusztult házat csodálhattunk meg.

Innen Judit veszi át a szót:

  Igen…most is és akkor is átvettem a szót. Mondtam még előttünk a fél nap, keressünk egy internet kávézót és kutassunk még szállások után nem baj, ha egy picit többe kerül. Így bukkantunk rá egy - a hotelünkhöz és a Manchester stadionhoz közeli, kellemes környéken lévő - kiadó szobára.  Ez volt az eddigi legtisztább és legszimpatikusabb hely, egy kedves néger háziúr fogadott minket. Már az ajtó előtt ki volt írva, hogy a cipőt vessük le. Mint utólag kiderült a fehérre festett padozat, no és nem utolsó sorban a tisztaság miatt. 

  Eddig ez a hely volt a befutó, de még egy hátra volt a szomszédos Salford kerületben. Daninak akkor még remeknek tűnő ötlete támadt: menjünk gyalog! Tekintettel arra, hogy spórolnunk kell és gyalog a legolcsóbb, másrészt meg kell ismernünk a lakókörnyezetünket, beleegyezetem. Egy órás séta után a kedvenc mondatom következett: azt hiszem, nem tudom hol vagyunk. Végül sikerült kikeverednünk a raktárépületek közül és megérkeztünk. A három 22 emeletes lakóház egyikében volt a kiszemelt szállás. Érkezésünk után kb.10 perccel eldőlt mindkettőnkben, hogy ezt választjuk. A lakáson egy lengyel párral osztozunk, saját fürdőnk van, szinte minden új, mert nem rég lett felújítva az egész ház. Ma reggel költöztünk, most itt ülünk a szőnyegen és az eget látjuk az ablakból. Azt hiszem megérte a séta és a várakozás.