2011. december 19., hétfő

Judit, Dani és a pakk


  Az elmúlt hét legnagyobb eseménye, hogy pénteken megérkezett a csomag, amit szüleink küldtek otthonról, így nálunk kicsit hamarabb járt a Jézuska. 25 kilónyi földi finomság landolt a szobánk közepén: hatalmas adag házi aprósütemény kiegészítve szaloncukorral és sport szelettel, több üveg sárgabaracklekvár és selyemvirág méz, aszalt gyümölcsök, dió, mogyoró, kolbász és pörc, kakaópor, kávé, kotyogó és az elmaradhatatlan Piros Arany. Nagyon örültünk mindennek, azon nyomban nekiálltunk a minőségellenőrzésnek és nem is nyugodtunk, míg végig nem kóstoltunk mindent. (Mi is szerettünk volna kedveskedni szeretteinknek apró meglepetésekkel, ezért ugyanazzal a futárszolgálattal elindítottunk egy csomagot hazafelé. Sajnos a mi ajándékaink már nem érkeznek meg, mert ma útközben feltörték a furgont. Kicsit csalódottak és szomorúak vagyunk, de igyekszünk nem belegondolni a történtekbe.)


  A szombatot pihenéssel, kondizással és sütéssel töltöttük. Gondoltam jó lenne a munkatársakat megkínálni valamivel, ezért Judittal a múlt heti diós csiga mintájára nutellás és diós kifliket készítettünk. Két tepsivel is sütöttünk, ma pedig bevittem az irodába, el is fogyott mind egy szálig.
  Vasárnap a gyönyörű napsütésre való tekintettel elvonatoztunk Leedsbe, hogy együtt fedezzük fel a várost lengyel barátainkkal. A karácsonyi bevásárlás utolsó rohamába csöppentünk, a belváros üzletei nyüzsögtek az emberektől, a sétálóutcán kézművesek és vurstlisok ütöttek tanyát, így hamar találtunk helyet ahol forralt bor volt kapható. Körbesétáltuk a térképünkön megjelölt nevezetesebb épületeket - bár valószínű még rengeteg látnivaló maradt –, majd ellátogattunk a Királyi Fegyvermúzeumba. Öt szinten gyűjtötték össze a gyilkolásra használt eszközöket a középkortól kezdve napjainkig, különböző tematikák szerint, mint lovagi tornák, háborúk és vadászat. (képek)
  Judit és én is begyűjtöttünk egy-egy dicséretet a főnökeinktől, úgy látszik meg vannak elégedve velünk és bíztattak, hogy csak így tovább. Nem hoztunk szégyent a magyar felsőoktatásra, látszik hogy nagyon hasznos tapasztalatokat szereztünk előző munkahelyünkön és sokat tanultunk egykori kollégáinktól (ezúton is köszönjük nekik).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése