Tasmania

Január 5.

  Fél négykor keltünk mert 6 órakor indult a gépünk Tasmaniába és 8 órakor már landoltunk is. Átvettük a bérelt kocsit, majd elindultunk a szállásunkra. Lepakoltunk és belevetettük magunkat a főutcán felvert vásári sátrak rengetegébe. Elég meleg volt már kora délután, ezért felkocsikáztunk a város fölé tornyosuló hegytetőre (1270 méter magasságba) és onnan kissé dideregve tekintettünk le Hobartra. Miután megéheztünk a kikötőben egy halvacsora mellett csodáltuk a ringatózó halászhajókat. (7.nap képek)

Január 6.

  Ahogy elhagytuk Hobartot és elindultunk Tasmania szívébe, belekóstoltunk az ausztrál vadon kietlenségébe és egyúttal szépségébe. Utunkat egyre ritkábban szakították meg települések, hatalmas fák, száraz fűtengerek, áthatolhatatlannak tűnő őserdők vettek minket körül. Sajnos első célállomásunknál nem jártunk sikerrel (nem utoljára), mert a megtekinteni kívánt nemzeti parkot bozóttűz veszély miatt lezárták.

A Gordon gát volt az aznapi fő célunk, ami 140 méteres magasságával és karcsú íves alakjával, egy lenyűgöző mérnöki teljesítmény. Az már egy másik kérdés hogy ezért egy tavat a huszonnégyszeresére duzzasztottak és élőhelyeket tettek tönkre, mindenesetre itt termelik Tasmania energiaszükségletének 13%-t, ráadásul zölden. (8.nap képek)

Január 7.

  Több mint 15 kilométeres túrán kóstoltunk bele a bozótjárás szépségeibe a St Clair Nemzeti Parkban. Az ösvényünk változatos tájakon és növények között vezetett, kitikkadva a melegtől félúton egy tó partján megáztattuk a lábunkat és elfogyasztottuk szerény elemózsiánkat. (9.nap képek)

Január 8.

  Hosszú utat tettünk meg hogy megnézhessük a világhírű Wineglass Bay ragyogó fehér kvarcithomokú partjait, de sajnos itt is lezárt utakba ütköztünk a bozóttüzek miatt. Szerencsére a közeli öbölben tudtunk inni egy finom kávét, majd sétáltunk a strandon, bár már igencsak beöltözve, mivel feltámadt a szél és a levegő is lehűlt. (10.nap képek)

Január 9.

  Erre a napra Port Arthur volt betervezve  de mivel az a terület is le volt zárva, úgy döntöttünk hogy inkább Richmond városkában nézzük meg Ausztrália legrégebbi még használatban lévő hídját, amit még fegyencek építettek 1823-ban. Emellett bejártuk a többi nevezetességet is: az anglikán és katolikus templomot, illetve a helyi börtönmúzeumban betekintést nyerhettünk egy kemény és kegyetlen világba. Innen már visszaindultunk Hobart felé, egyenesen a reptérre mentünk és jöttünk vissza Sydney-be. (11.nap képek)