Kezdő szülők hétköznapjai

  Bár tudtuk, de valahogy mégis nehéz volt elképzelni, hogy I. Barnabás királyi őfelsége (első ezen a néven) megszületése fenekestül felforgatja majd az életünk és hű alattvalóként nekünk kell alkalmazkodnunk az ő igényeihez. Hiába ő a legkisebb mégis ő a legokosabb és mindig megkapja amit akar. Szerencsére még nem követel játékokat és pénzt a szombat esti bulizáshoz, kívánságai egyelőre kimerülnek az anyatejben, a tiszta pelenkában és az altatáshoz elengedhetetlenül szükséges ringatásban. Mi mégis hatalmas mosollyal az arcunkon (na, jó nem mindig) lessük minden kívánságát és egy tarisznya aranynál is nagyobb jutalomként értékeljük egy-egy félmosolyát, kacarászását vagy mikor méltóztatik nem sírni abban a tíz percben, míg gyorsan bekapjuk a vacsoránkat.

  Mivel nehéz lenne összefoglalni az elmúlt két hónapot és mindig elkalandoznék, ezért pontokba szedve beszélek a fontosabb dolgokról.

Alvás és etetés

  Mind a kisbaba és a szülők részéről kritikus pontja a mindennapoknak. Szerencsére a szülés utáni első 10 napra szabadságot vettem ki és Gitta mama is velünk töltött két hetet, így a nehéz kezdeti időszakban 3 felnőtt jutott egy csecsemőre. Ez pont elégnek bizonyult; az éjszakákat megosztottuk Judittal és a Nagymama tudott aludni, míg napközben le tudtuk passzolni Barnit és pihenhettünk két szopizás között.

  Mi az igény szerinti etetés módszerét követjük, vagyis kap enni ha jelzi hogy éhes, de a kezdeti időszakban két szoptatás között nem lehetett több mint 3 óra, még éjszaka sem. Ez a gyakorlatban azt  jelenti, hogy mire Judit végzett a szoptatással, büfiztettünk, pelust cseréltünk és sikerült is elaltatni, nem maradt több mint 1,5 óra a következő etetésig, de volt hogy mire mindennel végeztünk már megint éhes volt. Azóta ez sokat változott, már nem kell minden 3 órában etetni, éjszaka van hogy 4-5 órát is alszik egyben, így mi is többet tudunk pihenni. (Bár én nem panaszkodhatok, mivel mióta visszamentem dolgozni, az éjszakákat leginkább Judit felügyeli és csak vészhelyzetekben kelek fel segíteni.)

  Az első hónapban nagyon sok segítőnk akadt, itt volt mindkét nagymama és Ágota is meglátogatta az unokaöccsét. Nem is tudom mihez kezdtünk volna nélkülük, nagyon sokat jelentett hogy főztek ránk és néha átvállalták Barnus felügyeletét, arról nem is beszélve milyen jó volt újra látni őket  és osztozni velük ebben a hatalmas örömben.

 

Nehéz esetek

  Gondolom minden újdonsült szülő félve méregeti elsőszülöttjét és minden kis nyikkanás aggodalommal tölti el. Mi sem vagyunk mások, ezért is volt nagyon jó hogy az első két hétben 2-3 naponta jöttek hozzánk a védőnők, megvizsgálták Barnabást és feltehettük kérdéseinket illetve megnyugtattak hogy egy gyönyörű egészséges csecsemő büszke szülei vagyunk.

  Két apró nehézség jut eszembe – persze abban a pillanatban mindegyik a hatalmas problémának látszott – az elmúlt hónapokból; a negyedik napon kiderült hogy Barni több mint 10 százalékot vesztett a születési súlyából, ezért egy kis tápszerrel kellett kiegészítenünk az anyatejet. Szerencsére hamar gyarapodásnak indult és kevesebb mint egy hét után abbahagyhattuk a tápszerezést. A másik eset egy hónapos kora körül történt, mikor hasmenése volt és hirtelen sárgáról zöldre váltott a kakija. Féltünk hogy a kiszáradás jeleit is mutatja, ezért este rohantunk a kórházba, ahol alaposan megvizsgálták és megállapították, hogy valószínű csak egy kis gyomorrontással van dolgunk, semmi baja és másnapra tényleg helyreállt az emésztése.

Szórakozás

  Az első pár hétben mikor Barni nem aludt, akkor leginkább evett vagy sírt, esetleg a fényeket figyelve nézelődött. Sokat fejlődött ezen a téren is az elmúlt hetekben, egyre jobban kezdik érdekelni a formák, a hangok. Kapott egy szép színes játszószőnyeget, ami fölött mindenféle játékok lógnak miközben zenél is és ezzel egész jól el lehet szórakoztatni akár 20-25 percig, míg megunja és elkezd sírni. Ezután van hogy áttesszük egy másik játékszerre, a rezgő székre (vagy trónra), amiben lehet hintáztatni és 15 percig elücsörög. Néha a pelus cserét is élvezi ha jó hangulatban van és a pelenkázó matracon is lehet vele játszani vagy beszélgetni. Ha mindezeket megunta, akkor a vállunkra véve sétálva szereti felfedezni a világot. Valószínű így órákig ellenne, de mivel egyre nehezebb, nem bírjuk sokáig és megpróbáljuk elaltatni vagy kezdődik minden elölről és jöhet az etetés.

  A szülőknek is jár egy kis kikapcsolódás, még ha mindezek mellett nem sok időnk marad. Hétköznap munka után néha még van időnk és erőnk sétálni egyet, bár általában csak a helyi szupermarketig jutunk. Judit és Barni keddenként és szerdánként járnak bébi úszásra és masszázsra - erről majd ha minden jól megy külön beszámolnak – és szinte minden héten az NCT csoportból (szülés felkészítő kurzus) ismert lányokkal is beülnek valahová.

  Hétvégente is szoktunk velük találkozni, akkor az apukák is eljönnek és órákig tartó eszmecsere kezdődik a gyerekekről, ami kiterjed a legapróbb részletekre; kezdve azzal hogy ki hány órát alszik, a pelenka méretéig, egészen a szoptatási technikáig. Nem gondoltam volna hogy ennyit lehet ilyesmiről beszélni, de hát gyakorlatilag ez tölti ki az életünket. (Végigolvasva a bejegyzést, ebben se beszélek másról…)

Fürdetés

  Minden alakalom egy igazi tortúra volt az első 8 hétben. Szerencsére az elején nem fürösztöttük minden este így nem kellett nap mint nap végigszenvednünk ahogy rúgkapál és üvölt amint a lába a vízbe ér. Már kicsit aggódtunk, hogy mi csinálunk valamit nagyon rosszul, de mivel ennek semmi jelét nem találtuk, a napi fürdetés mellett döntöttünk, hátha lassan hozzászokik és nem lesz öt évesen is víziszonya. Mindent bevetettünk ami eszünkbe jutott: énekeltük a Pancsoló kislányt, színes gumiállatkákkal játszottunk, ringattuk a vízben, de semmi nem használt. Végül az egyik este csöndben maradt és csak meresztette a szemeit. Aznap elhagytuk az éneklést és a Rock FM-re hangoltam a rádiót, nem tudom hogy ez lepte e meg vagy csak egyszerűen rájött hogy nem is olyan rossz az esti fürdés. Tegnap már majdnem mosolygott is, de még korai lenne állítani, hogy élvezi a dolgot.

  Fürdés után mindig megmasszírozzuk olajjal, azt eddig is nagyon szerette, ez a nap egyik fénypontja. Utána már az öltöztetést nem annyira kedveli és mikor ráerőszakoljuk a sapkát – hogy meg ne fázzon a kis feje kimenet a meleg fürdőszobából – akkor eltörik a mécses és jön az vigasztalhatatlannak tűnő sírás. Persze egy kis anyatej képes minden helyzetben jobb hangulatra deríti.

  Ezután mindig reménykedünk hogy eléggé fáradt – de nem túlságosan, mert az se jó – és könnyen elalszik miután letettük. Ez néha sikerül, legtöbbször azonban kezdődik az altatási procedúra, pisszegéssel, énekléssel, ringatással és még ki tudja milyen bevett fogásokkal. Szerencsére egyre ügyesebben nyugtatja meg magát és mi is igyekszünk egyszerűsíteni a folyamaton, hogy végül eljussunk oda hogy magától alszik el.

  Másnap pedig kezdődik minden elölről… de mikor reggel felveszem vagy bekukkantok a mózeskosárba mielőtt elmegyek dolgozni, látom hogy az éjszaka már megint sokat változott. Kerekedik a fejecskéje, kezd jobban hasonlítani egy kisfiúra mint egy csecsemőre, egyszer csak nem tudjuk ráadni a rugdalózót ami az előző héten még jó volt és hamarosan a nagy kádban kell füröszteni. Minden apró változás felfedezése hatalmas élményt jelent, csodálatos ahogy miden nappal ügyesedik, egyre hosszabban tartja a fejét és a világ minden kincséért sem cserélnénk el egy mosolyát. 

(képek)

Kicsit fejlesztettem a blogot és a  jobb felső sarokba elhelyeztem egy diavetítőt ami a Instagramra feltöltött képeket játssza le egymás után. Ez azért praktikus, mert a fényképezőgéppel sokszor hetekig nincs időm bíbelődni (felmásolni a gépre a képeket, kiválogatni, feltölteni stb.), míg az Instagramhoz a mobilomról is van elérhetőségem így talán gyakrabban kerülnek fel fotók, szóval érdemes többször visszalátogatni.