Lehet hogy Barni
hamarosan bölcsődés lesz és bár tudjuk hogy ott nincsenek tantárgyak, de ha
lennének akkor a következő szöveges értékeléseket lehetne adni neki.
Nyelvtan
Egyelőre csak az
alapoknál járunk, de a magánhangzók már nagyon jól mennek. Néha olyan mintha
értené amit mondunk és szeretne is rá válaszolni. Ez alkalomadtán sikerül is,
például mikor olyanokat kérdezünk: „Szeretnél lefeküdni?” vagy „Átöltözzünk?”
akkor hangosan tudja üvölteni hogy „Neeeee!”.
A sikongatás a másik
nyelvi eszköz amit gyakran alkalmaz, legtöbbször az öröme kifejezésére, bár legújabban
akkor is használja ha magára szeretné hívni a figyelmet. Reggelente mikor
letesszük a játszószőnyegre, kitörő örömmel üdvözli a játékait és teljes
eksztázisban kezdi el rángatni a kis műanyag figurákat. Szépen sorba átnyálazza
őket (nagyon alapos tud lenni), majd ha megunta, elkezd nyöszörögni, hogy
játszunk vele. Ekkor jönnek a bábok, csörgők és egyéb játékok, amivel még
elszórakoztatjuk egy darabig, míg teljesen ki nem fárad és eljön a szundikálás
ideje.
Irodalom
Már most nagyon
szereti a könyveket, mondhatjuk hogy igazi könyvmoly. Szinte falja az oldalakat
és mindegyiket egyenként átnyálazza… szó szerint. Együtt szoktuk nézegetni a
képeket, aztán ha úgy tűnik, hogy már unja akkor a kezébe adjuk, hogy
lapozgassa. Az még nem nagyon sikerül, így pár pillanattal később már kiöltött
nyelvvel nyalogatja vagy megpróbálja a szájába szuszakolni.
Mi is szoktunk neki
olvasni, van pár magyar és angol gyerekkönyvünk. Ha képek is vannak hozzá,
akkor elég hosszan le lehet vele kötni a figyelmét. Este lefekvés előtt is olvasok fel neki néha
verseket vagy meséket, míg Judit lefürdik, de az még nem igazán érdekli. Bár ha
közbe a vállamon ringatom és nézelődhet, akkor nincs ellene kifogása.
Dráma
A legnagyobb
színészóriások is megirigyelnék az ezerarcúságát és hogy milyen gyorsan tudja
változtatni a hangulatát. Egyik pillanatban még vidáman gőgicsél, a másikban
pedig már szívszaggatóan sír és igazi könny csillog a szeme sarkában. Ilyenkor
ki tudna ellenállni, hogy ne kapja fel azonnal és babusgassa míg meg nem
nyugszik. Szerencsére általában nem kell sok hozzá és újra mosolyogva szemléli
a világot.
Testnevelés
Egyelőre leginkább torna,
azon belül is a talajgyakorlatok vannak túlsúlyban. A testnevelési órák
leggyakoribb helyszíne a játszószőnyeg, de ahogy egyre többet forog úgy szépen
lassan birtokba veszi az egész nappalit. Kúszni még nem tud, de nagyon kitartó
tud lenni ha egy játék megkaparintásáról van szó. Ha megtetszik neki valami, elkezd
nyújtózkodni, kézzel-lábbal kapálódzni - néha mintha már lökné is magát -, míg
meg nem markolja a kiszemelt játékot. Van egy villogó, tüskés, zöld műanyag labdája,
ami most az egyik nagy kedvenc, csak mindig elgurul, van hogy olyan messzire
hogy egyszerűbb bevágni a hisztit mint utánaeredni. És ilyenkor jön Anya vagy
Apa és visszahozza…
Úszni is jár minden
héten, egyre ügyesebb és egyre jobban élvezi. Gyakorlatilag végig sikongatva és
a vizet paskolva fejezi ki tetszését és még akkor sem ijed meg ha víz alá kell
buknia. Mikor kiültetik a medence szélére és megkérdezik tőle hogy: „Barnabás
készen állsz? Egy, kettő, három!”, akkor ő háromra becsukja a szemét és nagy
levegőt vesz, mielőtt a vízbe ejtik. Utána szépen elkezd a felszín felé
tempózni, de csak két másodpercig, mert aztán Judit kiemeli és magához öleli
ezt a bátor csöppséget.
Nemcsak Barni edz
rendszeresen, hanem mi is súlyzózunk ahogy emelgetjük a kis sózsákot. A
legutóbbi hivatalos mérlegeléskor, egy hónapja már majdnem 9 kiló volt, úgyhogy
mostanra már alulról súrolhatja a 10-et (Egy kicsit túlbecsültem a súlyát, a december 2-i mérlegeléskor 9420 gramm volt - szerk.). A hasonló korú babákat simán veri
hosszban és testsúlyban, de vannak még olyan 2-3 hónappal idősebb gyerekek is akik
kicsinek tűnnek mellette és ez meglátszik a ruhákon is amit visel.
Illemtan
Persze még nagyon
korai ilyesmiről beszélni, hisz hiába mondjuk neki hogy nem illik társaságban
böfögni vagy pukizni, maximum jó példával járhatunk elöl. Illemhez tartozik a
szép étkezés is és persze nincsenek illúzióink egy hat hónapos képességeit
illetően, de azért még van hova fejlődni ezen a téren.
Körülbelül egy hónapja kezdtük el a
hozzátáplálást és napi két alkalommal kap egy kis pürét kiegészítésként az
anyatej és az esti tápszer mellé. Valószínű még nem nagyon érti mire ez a
felhajtás és miért akarunk színes, fura ízű pépeket a szájába tuszkolni egy
kanál segítségével. Persze igyekszünk türelmesek lenni, nem erőltetni és
játékosra venni a figurát. Egyelőre még nagyon az elején vagyunk, de azt már
elértük hogy ami a szájába van azt a legtöbbször lenyeli és nem nyomja ki a
nyelvével vagy prüszköli ránk. Olyan is előfordult már hogy egész ügyesen
tátotta a száját és hipp-hopp bekanalaztuk az ételt, de legtöbbször ficánkol és
mindenfele tekinget csak hogy ne kelljen ennie. Ilyenkor különböző trükköket
vetünk be, de őt sem ejtették a feje búbjára és hamar kiismeri ezeket a technikákat.
Így marad a várakozás – tisztára mint a horgászatnál – ,figyeljük hogy mikor
nyílik mosolyra a szája vagy kezd el rágcsálni egy másik kanalat és akkor
lecsapunk és gyorsan becsúsztatunk egy kis pépet a nyelvére. Azért néha
elvétjük a célt és az egész arcára jut bőven, úgyhogy mikor a kis tálka
kiürült, elgondolkozom hogy effektíve mennyit is nyelt le Barni és mennyi van a
ruháján, a partedlin, az etetőszéken és a földön. Feltételezem, hogy még nagyon
rossz hatékonysággal dolgozunk, de remélem hamarosan tudunk ezen javítani.
Ének-zene
Szinte egész nap zene
veszi körül: a rádió a klasszikus csatornára van hangolva, néha felteszünk egy
Halász Judit vagy Kaláka lemezt, angol
és magyar gyermekdalokat tartalmazó CD-ket is hallgatunk, de legjobban azt
szereti ha mi énekelünk neki. Mindig van pár kedvenc dal, amit ha meghall a
legkeservesebb sírást is abbahagyja. Az eheti top 3: 1. Bóbita; 2. Cickom,
cickom (vajon miért?!); 3. Vuk dala. Egy időben sokat énekeltem az Afrika című KFT
klasszikust, de lehet hogy azt csak én szeretem és különben is túl pajzán egy 6
hónaposnak.
Barnabásnak úgy
tűnik a hangszerekhez is van tehetsége. Hétfőnként járnak Judittal egy „rhythm
time” elnevezésű foglalkozásra ahol az anyukák és apukák együtt énekelnek a
csemetéknek, illetve egyszerű zajkeltő eszközökkel - mint dob és csörgő –
kísérik a dalokat. A csörgő annyira tetszett Barninak hogy mindig hatalmas
sírás lett a vége mikor az óra végeztével vissza kellett adni, így kénytelenek
voltunk beszerezni egyet. Csörgőnél komolyabb hangszerrel is volt már dolga,
hisz míg Magyarországon töltött pár hetet, Judit nagymamával zongorázni is
leültek. Nagyon élvezte a billentyűk nyomkodását és mindenképpen szeretnénk ha
majd megtanulna játszani valamin, főleg ha az Édesanyjára ütött és van is
tehetsége hozzá.
Képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése