Hagyományainkhoz híven ezúttal is Édesapa írt beszámolót látogatásáról Angliában, amiben a legutóbbi költözködésünkről számol be.
A karácsonyi ünnepek után Daniék január harmadikán, vasárnap
utaztak vissza Angliába azzal, hogy én szerda
este követem őket az Ossett-i házba való
átköltözést segítendő. A terv az volt, hogy segítek szétszedni az IKEA-s
bútorokat (szekrény, polc, ülőgarnitúra), dobozolni és mindent előkészíteni a
szállításhoz. Csakhogy Judit mire én megérkeztem, szorgalmasan bedobozolt
szinte mindent, ami nélkülözhető volt a napi élethez, így nekem csak a
szétszerelés maradt, és a Barnabással való játék, szórakozás. A nagy segítség
szombaton érkezett Ondrej és Veronika
személyében, akik segítettek rakodni a bérelt kisteherautóba, pakolni és
vigyázni Barnabásra. Mivel Ondrej egy
igazi ezermester, az első forduló bútorral, dobozzal Danival kettesben indultunk, Ondrej pedig
hozzákezdett a falakon lévő hibák, hiányosságok, sérülések eltüntetéséhez.
Könnyű neki, ő ezzel foglalkozik
történészi, tanári végzettségével Angliában.
Angliában az a rend az ingatlanbérleteknél, hogy szerződés
megkötésekor kauciót, biztosítékot kell letenni, amit az ingatlan elhagyásakor
annak állapotától függően utalnak vissza. Így mindenki elemi érdeke, hogy a
lehető legjobb állapotban adja vissza a bérleményt. Minden átalakításhoz, de
akár egy kép elhelyezéséhez is engedélyt kell kérni, amit Holmfirth-ben azzal
adtak meg, hogy kiköltözéskor vissza kell állítani az eredeti állapotot. Tehát
a képszögeket, a könyvszekrény fali rögzítését, a hinta helyét az ajtófélfában
mind-mind el kellett tüntetni. Judit erre már korábban készült, bevásárolt
mindent. Csak a felhasználáskor derült ki, hogy nem mindegy, hogy a festékes
dobozon lévő „matt” vagy „selyemfényű” felirat a falon meglévő festékhez hogyan
viszonyul. Természetesen nem sikerült eltalálni (pedig a szomszédban dolgozó
festő javasolta), így festékvásárlással indult a nap.
A második fordulóval már mindenki átjött az új házhoz,
hiszen el kellett kezdeni az összeszerelést is. Első természetesen Barnabás
szobájának berendezése volt. Szegény unokámat eléggé megviselte a költözés. A
régi házban még csak–csak elvolt a kirámolás közben is, de az új lakásban Anya
nélkül teljesen ledobta a láncot. Ilyenkor nem volt más, mint kézben tartani és
nyugtatgatni. Ez egy darabig ment, de aztán újra Anya kellett neki, aki pedig
lehet, hogy éppen boltba ment. Szóval nagyon sajnáltam a gyermeket. Szerintem
érezte, nem csak lakáscsere történik, hanem életmódváltás is. Jön az egész napos
bölcsőde, nincs többé Anyával való állandó móka, kacagás!
Szombaton délután Dani Ondrejékkal visszament még egyszer
megpakolni a furgont, aztán ők már onnan hazamentek. Az első éjszaka viszonylag
zökkenőmentesen folyt, a felnőttek az ágybetéteken aludtak, Barni a saját frissen
összeszerelt ágyában.
Vasárnap újra felkerekedtünk, a maradék holmit berakodtuk a
furgonba, és a teljes takarítást befejeztük, majd hazafelé bedobtuk a kulcsot
az ingatlanosnál. Ezzel elbúcsúztunk a Holmfirth-i háztól, ami annyi örömet
okozott mindnyájunknak, és ahova Barni hazajött születése után.
Hétfőn Dániel új Ossett-i otthonából indulhatott először munkába, immár autóval,
jóval kevesebb időt töltve utazással, és persze kényelmesebben is. Mi Judittal,
Barnabással pedig hozzákezdtünk a ház berendezéséhez és belakásához. Én
megpróbáltam módszeresen az egyes szobákat berendezni, a bútorokat
összeszerelni. Tudtam, amit ezen a néhány napon nem csinálunk meg, az sokáig
nyomasztóan hiányozni fog. Laktunk mi már úgy, hogy költözés után hónapokig
kerülgettük a kicsomagolatlan dobozokat, sokról nem is tudva, mi van benne.
Igazából ez volt az a cél, amit a költözés tervezésekor magam elé tűztem,
mármint hogy távozásomkor egy maradéktalanul lakható házat tudjak magam mögött.
Minél kevesebb telirakott dobozzal, göngyöleggel, rendetlenséggel, kosszal.
Hiszen Judit következő hétfőtől munkába állt, az otthon töltött idő hét közben
az esti rutinnal telik (vacsora, fürdetés, fekvés), a hétvégére marad a
háztartási munka és a közös élet, kirándulás. Nem hiányzik ilyenkor az állandó
lelkiismeret furdalás, hogy még ezt-azt is meg kellene csinálni (képek
elhelyezése, festés, takarítás, stb). Ezt a kitűzött célt szerda estig
lényegében sikerült teljesítenem, és nyugodtan mentünk el a búcsú vacsorára
(ahol nagyon finom sört ihattunk!).
Szóval rendben lezajlott a költözés, a gyerekek azóta jól
belakták a házat és nyugodtan élik napjaikat.
A szerkesztő tollából: Nagyon szépen köszönjük a rengeteg
segítséget, nem is tudom mi let volna ha nem jössz. Igazad lett, minden úgy van
ahogy itt hagytad, a képek még mindig
felakasztásra várnak. Lehet megvárnak…
Nem nagyon dokumentáltuk a költözést, de azért készült pár, főleg mobilos kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése