Aztán cégünk kiküldött
egy hivatalos email, hogy senki se utazzon ha nem muszáj, ezért le kellett
mondanom egy építkezés látogatását amit szerveztem. Mondtam is Mike-nak hogy
kezd melegedni a pite, két hét múlva otthonról fogunk dolgozni (végül nem jött
be a jóslatom mert három hét kellett hozzá). Elkezdtek sűrűsödni a
megbeszélések, a főnökök el-el tűntek
pár órára és a új ráncok jelentek meg a homlokukon. Jöttek az emailek sorban,
hogy mindenki tartsa karban a laptopját, installáljon fel programokat amik
kellhetnek az otthoni munkavégzéshez. A vége fele elkezdtek elszivárogni az
emberek hónuk alatt monitorral és megpakolva szatyrokkal, egyre kevesebben
jöttek be az irodába. Igazából nem nagyon zavart, az irodában csend volt, reggel
20 perc alatt be lehetett érni a városba (máskor 35-40) és az utolsó héten
Eduval végiglátogattuk kedvenc helyeinket. Ettünk hambit a csatorna parton, sör
és pite kombót toltunk a pubban és mi voltunk az egyetlen vendégek a mindig
nyüzsgő kávézóban. De tudtuk hogy csak időhúzás az egész, aztán végül be is következett
az elkerülhetetlen és bezárták az irodát.
Juditéknál az egész kicsit
másképp zajlott, nem nagyon volt semmi hivatalos kommunikáció a cég részéről ,
csak tovább szajkózták a számokat és a papírmunka fontosságát. Közben az
emberek hallva a híreket elkezdték megrohamozni a gyógyszertárakat, elfogyott a
sima fájdalomcsillapító és a kézfertőtlenítő, maszkot meg soha nem is árultak.
Az idősek ki akarták váltani a gyógyszerüket előre, sokan reggel nyitás előtt sorban
álltak kézfertőtlenítőért, de volt hogy egy anyuka könnyek közt panaszolta hogy
nem éri el telefonon a rendelőintézetet és nem kap paracetamol szirupot a
kisfiának a fülfájására. Végül az alkalmazottak is kaptak maszkot meg kesztyűt,
plexit szereltek fel, érkezett plusz munkaerő és alkalmazkodva a helyzethez eltörölték
az auditokat. Lassan azért megnyugodtak a kedélyek, normalizálódott a forgalom,
lassan újra megteltek a patika polcai, az emberek meg otthon maradtak és dúskáltak
a pirulákban. Leeds belvárosa kihalt, szinte be lehet suhanni a mindig nyüzsgő
központba és van hely a patika melletti parkolóházban.
A karanténnal új időszámítás
kezdődött; az otthon tanulás, otthon dolgozás, 24 órás gyereknevelés ideje. Az
első héten Lidi még járt bölcsibe és kettesben voltunk Barnival, így elég jól
tudtam tanítgatni meg dolgozni is mellette. Még jó hogy volt egy kis átmenet,
mert a második héten már mindketten itthon voltak és nem egyszerű azon a 3
napon mikor Judit dolgozik. Kezdünk összerázódni így a hatodik héten (bár ki
számolja már...) és én is leadtam az elvárásaimból a tanítás terén. Néha hagyom
őket játszani ha csöndben vannak hogy tudjak dolgozni, Lidi is jobban
elfoglalja magát és megérti hogy Barninak néha tanulnia kell, Barnabás pedig
szépen leül és csinálja a házi feladatát. Persze ez nem jelenti azt hogy nem
zavarnak meg 10 percenként hogy
"éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell, kakilni kell" ami okozott
vicces pillanatokat miközben konferencia megbeszélésem volt és fel kellett
pattannom. Szegény Judit is hazajön és a ház romokban, minden játék szétpakolva
és szalad a konyha. Szerencsére engedélyezve van a napi egyszeri kinti
testmozgás, a gyerekekkel minden délután kimegyünk a parkba biciklizni, focizni
és frizbizni hogy levezessék a fölös energiájukat.
Hogy is néz ki egy tipikus
napunk:
7.00 - 7.30 körül -
Ébresztő
7.30 - 8.15 Öltözés és
reggeli
8.15 - 9.00 Dolgozom egy
kicsit, elolvasom az emaileket, addig a gyerekek játszanak
9.00 - 9.30 Torna óra (PE
with Joe) - Egy helyi fitness guru tart online órát
9.30 - 12.00 Barni tanul,
Lidi játszik, néha unatkozik és Barnit nyaggatja. Én is próbálok dolgozni, közben
magyarázom a jelzőket, a kontinenseket és a törteket meg feladatokat adok
Lidinek hogy elfoglalja magát ("Kirakózol? NEM! Babázol? NEM! Vonatozol?
IGEN, de te építsd meg!")
12.00 - 13.00 Gyerekek
játszanak/videót néznek, én addig dolgozok
13.00 - 14.00 Ebéd és
pihenő, aztán Lidit lefektetem pár órára. Ha jó idő van kiülök a kertbe a napra
és iszok egy kávét.
14.00 - 17.00 Lidi
alszik, Barni tanul, én dolgozom (ez a nap legnyugodtabb időszaka)
17.00 - 18.30 Lidi ébred,
aztán irány a park. Mire hazaérünk Judit is hazaér és készíti a vacsorát.
18.30 - 20.30 (21.00 néha) Vacsora, fürdés, esetleg
egy kis játék és meseolvasás
21.00 után Előkészületek
a következő napra, néha nézünk egy filmet aztán fekvés és masnap minden
kezdődik elölről
Ha Judit is itthon van,
akkor kicsit megkavarodik a menetrend, de ugyanezeket a dolgokat csináljuk meg
néha ő elmegy futni (10-15 km-t). Én jobban tudok dolgozni, igyekszem azokra a
napokra szervezni a megbeszéléseket, de nyilván ez nem csak tőlem függ.
A hétvégék kicsit
lazábbak, nyilván nincs tanulás és több a játék. Sajnos nekem néha dolgoznom
kell hogy meglegyen az órám és kész legyen a
munka, de azért igyekszünk pihenni is. Múlt héten 5 hét után először kicsit
messzebb mentünk sportolni/sétálni (20 perc autóval) mert utána néztünk és nem
tilos ha ésszerű távolságon beül van.
Gondolom nagy vonalakban
minden így marad míg a gyerekek vissza nem mehetnek bölcsibe és iskolába. Hogy ez
mikor lesz azt nem tudjuk, elvileg hamarosan lazítanak a korlátozásokon, utána
majd jobban látjuk.
Boltba igyekszünk
kevesebb alkalommal menni mint korábban - lehetőleg este vagy reggel mikor kisebb
a forgalom - és bevásárolni a hét nagy részére. Ez egy kis tervezést igényel,
de összeszedettebbek vagyunk és nem
szaladunk el azonnal ha fogytán van valami. Judit szerencsére mint egészségügyi
alkalmazott elsőbbséget élvez és bizonyos üzletekben kedvezményt kap. Még
mindig szokatlan hogy hiányosak a polcok, tegnap például nem volt tojás és
liszt, bár minden mást kaptam.
Itt elérhető Barni iskolájának a holnapja és hogy mit tanulnak a héten. Nyilván ez folyamatosan változik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése