Derby és Manchester

  A múlt hétvégén Robi és kedves felesége Anita szívélyes invitálásának eleget téve ellátogattunk Derby-ba. Szombat kora reggel már a vonaton ültünk, hogy minél hamarabb odaérjünk. Robi angolnak álcázva magát (egy szál pólóban) várt minket az állomáson majd a lakásukra fuvarozott, ahol Anita már bőséges villásreggelivel várt minket. Megtöltöttük a hasunk és elautóztunk a közeli Bolsover kastélyba, ami egykor a Cavendish család tulajdonában állt. Az épületegyüttes szép állapotban maradt az utókorra, mert bár kialakítása várra hasonlít, ez csak a 17. századi kastélydivat miatt van így és jelentős védelmi funkciót nem látott el. A kastély végső formáját 1660 környékén érte el, amikor William Cavendish kívánságára elkészült a messze földön híres lovarda, kedvenc állatai trenírozására. Mire végigjártuk az elhagyatott termeket és elviccelődtünk azon hogyan lehetne lakájosabbá tenni, a nap is kisütött és pont elcsíptünk egy hadi bemutatót a waterloo-i csatáról illetve betekintést nyerhettünk a tábori életbe.
  Estebédünket Robi törzshelyén költöttük el, majd öregesen (vagy nagyon fiatalosan?) belevetettük magunkat az éjszakába és elmentünk bowlingozni. Robi mindannyiónkat lemosott a pályáról, úgyhogy muszáj lesz gyakorolnom és visszavágót szerveznem. Az estét már otthon fejeztük be, vendéglátóink pálinka gyűjteményét megcsapolva és sokáig beszélgetve.

  Másnap szikrázó napsütésben fedeztük fel Derby belvárosát: megnéztük a katedrálist és a selyemgyárat - ami Anglia első gyára volt 1721-ben - napoztunk a csatorna partján majd megpihentünk a főtéren. Először fordult velünk elő (reméljük nem utoljára) hogy pólóban flangálhattunk, szinte melegünk volt, jól esett hosszasan beszélgetni és ücsörögni egy sör mellett. Sajnos hamar eljött a búcsú ideje, de csodásan éreztük magunkat és már szervezzük a következő találkát.

  Most szombaton Manchesterbe kirándultunk és meglátogattuk Tamást, aki 3 hete tette át székhelyét a nem is annyira ködös Albionba. Első utunk egy közeli vendéglátóipari egységbe vezetett - ami már dugig volt kapatos szurkolókkal - mivel rég találkoztunk és volt mit megtárgyalnunk. Később átmentünk a Manchesteri Szépművészeti Múzeumba, ahol a főleg angol művészek festményei voltak kiállítva 17. századtól napjainkig. Miután tudásszomjunkat csillapítottuk, éhségünket egy annyit-eszel-amennyi-beléd-fér rendszerű kínai étteremben ütöttük el, majd Gosha és Robert is csatlakozott hozzánk és beültünk beszélgetni egy kellemes kávézóba. Később még kicsit ténferegtünk a belvárosba, de elfáradtunk és hazafelé vettük az irányt.

  Másnap igyekeztünk bepótolni az elmaradt alvásmennyiséget, de nem tudtuk megállni, hogy ne sétáljunk el a Viktória kilátóhoz ezen a napos de hideg vasárnapon.

  Olvasva az elmúlt hetek eseményeit, érzékelhető hogy milyen jó idő volt errefelé. Közel 3 hétig egy csepp eső nem esett, a munkatársaim már szárazságra panaszkodtak, amikor pedig 20 fok volt odakint, a takarítónőnk Ann kijelentette, hogy mindjárt megfő. Mindenki figyelmeztetett, hogy ne szokjak hozzá ehhez az időjáráshoz, mert nem lesz mindig így és nyáron is maximum ilyen meleg lesz. Optimista vagyok és remélem sok napsütéses hétvégénk lesz, már elképzeltem, ahogy egy forró nyári napon bokáig gázolok a fagyos tengerben.

  Végül a hosszú szárazságot tegnap egy kiadós hóesés zárta le, reggel 10 centis hótakaró és hatalmas pelyhek látványa fogadott minket a konyhaablakból. Kicsit meglepődtünk. A közlekedés egész Yorkshire-ben megbénult, az autók csúszkáltak az utakon és szinte mindenhol csak lépésben lehetett haladni. Így jó indokom volt, hogy egy órával később menjek dolgozni, mert bár a vonatok menetrend szerint jártak, az irodához nincs kulcsom és én értem volna be elsőként. (képek)

  

 Remélem a jó idő visszatér, mert holnap már indulunk Liverpoolba és ott töltjük az ünnepeket, de ez már egy másik történet...

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!