Bővül a család

  Bizony, örökbe fogadtunk egy gépgyereket, még egy éhes szájat kell etetnünk. Nem csecsemő már, hamarosan kamaszodni kezd (elmúlt 10), de jó nevelésben részesült és jó kondiban van. Azért már rajtakaptuk pár csintalanságon, de semmi olyan, amit szerető gondoskodással ne lehetne korrigálni. Első dolgunk volt, hogy lecsutakoljuk a jövevényt, új ruhába öltöztessük és megnézessük a doktor bácsival (Tony a gyárból ért hozzá és átvizsgálta). Bőrzakóját (üléseket) már átsikáltuk, kapott új pulcsit (szőnyegeket) és szemüveget (ablaktörlőt), de a nagy gőzfürdőbe még nem tudtunk elvinni és lehet, hogy új papucsok is kellenek a tél előtt.

  Reméljük, sok szép helyre utazunk el még együtt és nem makacsolja meg magát vagy betegszik meg.

  Nem hirtelen felindulásból vettük a kocsit - mivel már hónapok óta nézegettem ezt a típust, a 2001-2005 között gyártott Honda Civicet -, kellett hozzá egy adag szerencse is. Ebay-en (internetes árverés) olyan alacsony árat állítottam be maximális licitként, amiről azt gondoltam, hogy úgyse nyerem meg és hogy annyit látatlanba is megér (csak pár kép és rövid leírás volt az autóról). A számításom nem vált be, így hirtelen kocsitulajdonosok lettünk és az utazásunkat kellett szervezni Melton Mowbray-be, Közép-Angliába. A kocsi személyes megtekintésünkkor sem okozott csalódást, így örömmel hoztuk el. Hazafelé még beugrottunk Anitához és Robihoz egy teára Derby-ba, majd Nottingham felé kanyarodtunk, hogy Melit és Andrist is boldogítsuk egy este erejéig. Elmúlt már 7 óra mire odaértünk, ezért hamar nyakunkba vettük a lábunk és körüljártuk Robin Hood városát, végül a legrégebbi fogadóként aposztrofált pubban költöttük el a vacsoránkat.

  Másnap korán útnak indultunk, mivel csak ideiglenes biztosítás volt az autón és délig haza kellett érnünk. Ezt gond nélkül teljesítettük, élmény vezetni a kis Hondát.(képek)