Peak District

  Május 7-i hétfő munkaszüneti nap volt, így kihasználva a hosszú hétvégét Anitával és Robival a Peak Districtbe (szabad fordításban Domb- vagy Csúcsvidék) látogattunk. A Peak District egy hatalmas kiterjedésű nemzeti park, ami tele van remek kirándulóhelyekkel, bár nevével ellentétben nincsenek olyan hatalmas csúcsai, a legmagasabb pontja is mindössze 636 méter magas.

  Judittal szombat reggel indultunk és dél körül szálltunk le Bamford vasútállomáson, ahol Robiék már autóval vártak ránk. Első utunk a szálláshelyünkre vezetett, egy nyugdíjas házaspár kellemesen berendezett, otthonos házában béreltünk szobákat. Gyors átöltözés után Castletonba autóztunk és két különleges barlangba ereszkedtünk alá. A Speedwell Cavern 200 évvel ezelőtt ólombánya volt, aminek járatait később elárasztották így ma már csak csónakokkal lehet „bejárni”. A bányászok szörnyű körülmények között dolgoztak 200 méterrel a föld alatt: a világításhoz szükséges faggyúgyertyát a fogaikkal tartották míg csákányoztak és mivel a faggyú nehezen emészthető, állandóan gyomorproblémákkal küszködtek. Az orvosok erre a legjobb orvosságnak a kocsma gyakori látogatását gondolták és mivel az ólom se valami egészséges, a bányászok átlagéletkorát sikerült 27 évre redukálni. Ráadásul a gyerekeket sem kímélték és volt aki már négy éves korától a sötétben robotolt, bár az igaz hogy ők könnyebben elfértek a szűk járatokban.

  A másik barlang a Devil’s Arse (vagyis az Ördög Valaga) egy természetes képződmény, amelynek a bejárati nyílása a legnagyobb a Brit-szigeteken. A hatalmas fedett területet alatt egykor kötélverők telepedtek le és készítették vadkender kötelüket az ólombánya számára. A barlangrendszer mélyen a hegy gyomrába nyúlik és sok része még felfedezetlen, így a barlangászok ki-be járkáltak ott tartózkodásunk során. A sziklacsarnokokat a víz kitartó munkája alkotta és a legendák szerint egykor boszorkányok és haramiák (ez a hihetőbb) búvóhelyéül szolgált. A túra végén kísérőnk felfedte hogyan kapta különleges nevét e képződmény, ami először egy XII. századi írásos emlékben kerül említésre. A föld alá nyúló rendszerekről régen azt tartották, hogy a pokolba vezetnek, egészen az ördögig. A hegy belsejében található vízmosások, nagy csapadék hatására felduzzadnak és elöntik a termeket, de egy a víznyelőn keresztül (mintha kihúznád a dugót a kádból) nagyon hamar el is távozik. Azonban a víznyelőben - ami egy mélybe vezető sziklajárat – egy nap múlva is visszhangzik a víz robaja, zúgása, mintha az ördög lukából jönne. (barlangok honlapja)

  Későre járt mire mindezzel végeztünk és a gyomrunk is korgott, ezért miután leraktuk az autót elindultunk felfedezni a környék pubjait. Járótávolságon belül mindössze kettő volt, ezért vacsora után visszavonultunk és a szobánkban beszélgettünk,társasoztunk és Robival hagytuk, hogy a lányok nyerjenek. (Szerkesztő megjegyzése: a lányok sokkal jobban játszottak, rátapintottak a fiúk gyenge pontjára!)

  Vasárnapra a legmagasabb csúcs, a Kinder Scout megmászását tűztük ki célul és ehhez gyönyörű napsütéses időt sikerült kifognunk. A bőséges reggeli után, megpakoltuk a hátizsákokat és nekiveselkedtünk az emelkedőnek. Az ösvény első szakasza egy patak mellett vezetett, amin többször átkeltünk mire felértünk a csúcsra. Innen csodálatos látvány tárult elénk, lábunk előtt hevert az egész völgy és a környező hegyek, a tiszta időben messzire elláttunk. A hegygerincen vitt tovább utunk, ahol lépten-nyomon furcsa kőszobrokba botlottunk, mintha egy óriás unalmában kavicsokat pakolt volna egymásra. Mire megkezdtük az ereszkedést, jócskán elfáradtunk, de a tudat hogy hamarosan lepihenhetünk, megkönnyítette a visszautat. A látottakat, a táj szépségét nehéz szavakba foglalni, de remélem a képek egy kis ízelítőt nyújtanak élményeinkből. (túraútvonal)

  Hétfőn Buxtonba autóztunk, ami híres fürdőjéről, gyönyörű parkjáról és operaházáról. Sajnos aznap az égiek nem voltak kegyesek hozzánk és csak sietve sétáltunk át a kellemes kisvároson, igyekeztünk minél több időt szél- és esővédett helyen tölteni. Mikor nagyon rákezdett, bemenekültünk egy meleg pubba és ebédünk után a vasútállomást vettük célba, hisz kedden már mindannyiónkra munka várt. (képek)