Vendégsereg I.

   Mielőtt bárki megijedne, hogy kifogytunk a mesélnivalókból, meg kell hogy nyugtassam őket az ellenkezőjéről. Az elmúlt hetekben annyi minden történt, hogy nem is tudom hol kezdjem. Mióta beköltöztünk az lakásunkba, új lehetőségek nyíltak meg előttünk, nagy társasági életet élünk, vendégek adják egymás kezébe a kilincset és szinte minden hétvégére van valami programunk.  Élvezzük az új helyzetet és a szorgos hétköznapok után a szabadnapokat igyekszünk tartalommal megtölteni és kikapcsolódni.

  A beköltözés utáni első hétvégén Tamás látogatott meg minket és rögtön hatalmas  bulit csaptunk. Huddersfielben népes karibi közösség található, akik minden nyáron karnevált rendeznek, ami a Riói kisebb, egyszerűbb mása, hasonló méretű felhajtással és tömeggel. A karneváli menet Fartownból indult (ez a fekete negyed, én is itt szoktam streetballozni), de mi a főtéren vártuk és néztük végig a tánccsoportokat. A koncepció abból állt, hogy mindegyik társaság beöltözött - általában egy téma szerint - és egy zenétől bömbölő kamiont követve adták elő táncukat. Voltak népesebb és kisebb csoportok is, táncoltak gyerekek, feketék és fehérek is vegyesen és volt, aki az utcáról csatlakozott a menethez. Miután mindenki végighaladt a kijelölt útvonalon, egy színpadon újra előadhatták koreográfiájukat. Hatalmas hangulata volt az eseménynek, az egész várost betöltötte a ritmus, a nyüzsgés, a tánc, az utcákon parázson sütött fűszeres csirkehús illata és pár pillanatra úgy tűnt mintha nem is Angliában lennénk (persze az időjárást kivéve).

  Sajnos Juditnak este dolgoznia kellett, így mi Tamással kettesben térképeztük fel a belvárosi pubokat, billiárdoztunk is egyet, majd – ha már egyszer Karibi-térség – elmentünk egy igazi reggea buliba. Maga a hely egy egyetemi klubhoz hasonlított, azzal a különbséggel, hogy nem lehetett vágni a füstöt, helyette a sarokban felállított kínai kifőzdéből terjengtek az illatok. Hamar rájöttünk, hogy beszélgetni nem nagyon lehet mert a hangerőszabályzóra valaki rátenyerelt és a pulton az italok alig maradtak meg a pohárban a basszus miatt. A zene azonban jó volt, a DJ-k igyekeztek kiszolgálni a közönséget, ezért szinte minden második szám Bob Marley dal volt (mi más), néhol ska-val vagy más előadóval keverve. Később Judit is csatlakozott hozzánk, együtt élveztük a zenét és ünnepeltük Jamaica felszabadulásának 50. évfordulóját.

  A következő hétvégén Gosa és Robert jött el megnézni a lakást, nagyon rég találkoztunk ezért rengeteg mesélnivalónk volt egymásnak. Délután elmentünk egy hatalmas parkba, amelynek területén szétszórva különböző művészek szobrai találhatóak, bár az ott töltött két óra alatt csak a töredékét tudtuk bejárni és megnézni. Ide még biztosan visszatérünk egy másik alkalommal, hiszen ha az időjárás is megengedi, tökéletes hely a piknikezéshez. Mire hazaértünk már mindenki nagyon éhes volt, jól bevacsoráztunk, majd belevetettük magunkat az éjszakai életbe. Ez alkalommal az alternatív klub helyett, egy sokkal populárisabb helyre mentünk, ami tele volt „fiatalokkal”. Persze még mi is fiatalok vagyunk, de valahogy kiríttunk a tizenévesek közül és furcsa érzés volt öregnek lenni a sok csitri között (bár láttunk egy 50 év fölötti urat is, szóval nem mi nyertük a legkorosabb vendégeknek járó címet). Ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk, sokat táncoltunk  és úgy láttuk, hogy a lengyel barátaink is felszabadultan mulatták át velünk az éjszakát. (képek 1, képek 2)