Hullámlovaglás, felhőkbe kapaszkodás

  Nem véletlenül választottam ezt a címet ennek a blog bejegyzésnek. Mindkettőben részünk volt egy feledhetetlen augusztusi hosszú hétvégén Walesben.

  A munkaszüneti napnak nyilvánított 27-e (hétfő) adta magát, hogy több napos kirándulásra induljunk a barátságos völgyek, romos kastélyok, sütemények, homokos tengerpartok hazájába, Walesbe. Észak-Wales magas hegyei és ahhoz közel eső tengerpart egész Nagy-Britanniában egyedülálló. Hova máshova mehetnének a tenger és a hegyek szerelmesei?!

  Már péntek délután útnak indultunk, hogy minél több időnk legyen a számos - tervbe vett - látnivaló megtekintésére. Első állomás a legnagyobb üdülővárosként ismert Llandudno volt, mely mögött magasodik a Great Omre hegycsúcsa, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az észak-walesi partvidékre. Sajnos az időjárás nem állt mellénk így egy didergős tengerparti séta után szálláshelyünk felé vettük az irányt Abersochba. 

  Hangulatos, nyüzsgő üdülővároska fogadott minket, ahol a szűk utcákon éttermek és pubok kellemes illatfelhővel várták az éhes turistákat. A hajdani halász kikötő most a vitorlások, szörfösök és egyéb vízi sportok kedvelőinek turisztikai központja.

  Szombaton napsütéses reggelre ébredtünk. Kiadós angol reggeli (english breakfast) után egy–két telefonhívással sikerült szörfoktatót találnunk, majd irány a part. A városkától nem messze lévő - először kissé rémisztőnek hangzó - Hell’s Mouth (ördög szája) nevű partszakasznál volt a találkozó. Mielőtt élesben sodródtunk volna a hullámokkal egy rövid elméleti oktatásban volt részünk. Két tapasztalt oktató igyekezett a kilenc fős csapat minden tagjának segíteni. Elsődleges cél az volt, hogy ráérezzünk a hullámokra, megfelelő időben elkapva azokat elérjük, hogy kisodorjanak a partra. Az óra másik felében azt tanultuk meg hogyan álljunk fel a deszkán. Természetesen jól elfáradtunk a két órás szörfözés végére, mindketten elmondhatjuk, hatalmas élményben volt részünk, akár már másnap visszamentünk volna, de vártak minket Snowdonia hegyei.

  Másnap (izom)lázban égve ébredtünk, összepakoltuk az elemózsiánkat és elkocsikáztunk túra utunk kiinduló pontjához. Már az autókázás is szédítő élmény volt, ahogy közeledtünk a hatalmas hegycsúcsokhoz. Snowdonia Wales legmagasabb hegyeinek hazája. Tizenöt hegycsúcsa éri el az 1000 méter feletti magasságot, mi a legmagasabb 1085 méteres Snowdon megmászására vállalkoztunk.  Senkit se tévesszen meg a Kékestetőihez hasonló magasság, mert míg Kékestető egy lankás középhegységi csúcs addig Snowdont inkább sziklás magashegységhez hasonlítanám. A hegység egyébként nemzeti park, talán a legszebb ás legváltozatosabb Anglia és Wales nemzeti parkjai közül. A kedvező időjárás és a hosszú hétvége sokakat hegymászásra buzdított. Kicsik, nagyok, idősek, fiatalok barátokkal, sőt házi kedvencekkel szintén sétára indultak. A tőlünk megszokott módon kényelmes reggelizés és készülődés után talán kissé megkésve érkeztünk a kiépített parkolóhelyhez, mely tele volt. Pár mérfölddel messzebb az út szélén sikeresen leparkoltunk, mely mellé kaptunk ajándékba egy órányi extra gyaloglást is. Hurrá!!! A hat túraútvonal közül mi a Pyg útvonalat választottuk, mely az útikönyv szerint közepes nehézségű. Lenyűgöző tájak felé vezetett a túraút. Zöldellő dombok fölé sziklás hegycsúcsok magasodtak, néhol fehér pamacsként juhok tapadtak a hegygerinchez. Ahogy emelkedtünk egyre hűvösebb lett, Snowdon hegycsúcsa már felhőben volt. Felérve forró teát szürcsölve csodáltuk madártávlatból a tájat. Llanberis faluból majd 1000m szintkülönbséget leküzdő fogaskerekű hegyi kisvasúttal is fel lehet menni a csúcsra. Érdekessége, hogy a vasút négy gőzmozdonya Svájcban készült az 1800-as évek végén.

  Visszafelé a Miners Track (bányászok útja) nevezetű utat választottuk, mely útba ejti a Glaslyn tavat. Ezen a helyen régen rézbányászat folyt, a túraút mellett helyenként még megvannak a bányászok házainak és az üzemnek a maradványai. Elballagva a Llyn Glaslyn és a Llyn Llydaw tavak mellett, könnyű sétával visszaértünk az autónkhoz.

  Hétfő reggel sajnos búcsút kellett vennünk Abersock-tól. Valószínű az idő is minket siratott mivel egész nap esett az eső. Hazavezető utunk első állomáshelye Caernarfon vára volt.(De mielőtt végigsétáltunk volna a várfalon beültünk a szemközti cukiba egy fagyira. Ezt nem hagyhatom ki a blogból, mert az a fagyi isteni volt!) A város stratégiailag jelentős helyen áll a Seiont folyó torkolatánál. A rómaiak által Kr.u.78-ban emelt erőd néhány maradványa még ma is megvan. A vár építése a 1283-ban kezdődött. I.Edward által épített erődök közül ez a legimpozánsabb, nem mellesleg itt iktatták be 1969-ben Károlyt a jelenlegi walesi herceget is. A várkertben korabeli ruhába öltözött úrhölgyek, urak, apródok sétáltak, konyhai alkalmazottak csülköt sütöttek, kellemes 13. századi hangulatot teremtve.

  Következő úti célunk Wales leghosszabb nevű faluja volt. Walesiül: Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch. Jelentése: Szűz Mária egy mélyedésben, a fehér mogyoróbokor és a St Tysilio közeli örvény melletti vörös barlang szomszédságában. A városka különlegességei a neve és ebből adódó viccesen hosszú cégtáblák, illetve a hatalmas souvenir shop-ja, mely elengedhetetlen kelléke egy ilyen nevezetességnek. Anglesey szigetét elhagyva átkeltünk Menai-szoros hídján, mely a világ első modern függőhídjai közé tartozik.  Egy pillanatra olyan volt mintha a Lánchídon autóznánk keresztül.

  Wales számomra olyan volt, mint egy meseország: különleges nyelvezetével, váraival, napsütéses tengerpartjával, felhőket érintő hegycsúcsaival, legendáival. (képek)