Bracknell

 Hosszú várakozás után végre eljött az alkalom, hogy megismerjük Tamás családját és hogy megnézzük szép új kertes házukat, ahova nemrég költöztek. Verával, Tamás feleségével legutóbb két közös barátunk (Virág és Szilárd) lány- illetve legénybúcsúján találkoztunk, ahol izgatottan mutatták meg nekünk a nászútjukon készült fényképeket. Azóta négy év telt el, Vera és Tamás két csodaszép, huncut fiúgyermek szülei lettek. Új, közös életüket augusztus végén kezdték meg sajnos egy kicsit távol Huddersieldtől, Bracknellben (Londontól nyugatra, Dél-Angliában). 

  Pénteken, megérkezésünk estéjén sajnos a gyerekek már aludtak, így a nagy találkozás reggelre maradt. Szombaton közös játszás és ismerkedés után tettünk egy kirándulást a misztikus állókövekhez, Stonehenge-hez. Sajnos a 70-es évek óta nem lehet odamenni a kövekhez és megérinteni őket így csak 20-30 méteres távolságból csodálhattuk ezt a piramisokkal egyidős építményt. Az első látásra megtévesztően alacsonynak tűnő kövek közül a legmagasabb valójában 6 méterig magasodik ki a talajból.  Az eredetileg külső és belső körből álló építmény ma inkább régészeti bemutatóhely és a Világörökség része. Stonehenge három szakaszban épült, Kr. e. 2500-2100 között. Egyes, akár 4 tonna súlyú granulitoszlopokat csaknem 390 km-es úton, tengeren, folyón, szárazföldön szállították ide. Stonehenge szinte mágnesként vonzza a turistákat - a jó időnek is köszönhetően – hatalmas tömeggel találkoztunk, mindenféle náció képviseltette magát: az angol mellett, spanyol, olasz, francia és lengyel szavakat is elcsíphettünk.

   

 Hazafele megálltunk Hungerfordban, hogy szemügyre vehessük Dani által rajzolt hidat, mely két irányban ívelt és egy kőhíd mellé illesztve a gyalogosátkelést biztosítja. Habár egy kicsit csípős, de napsütéses időben kellemeset sétáltunk a csatornaparton, megetettük a kacsákat (közel egy kiló kenyeret faltak fel a madarak), majd beültünk egy kávézóba. Mindezek után a gyerekek is egyetértettek abban, hogy ideje haza indulni, hiszen apa grillezni fog. Míg Tamás a tűz és a csevapcsicsa elkészítésével foglalatoskodott, Dani és én próbáltuk a gyerekeket lefoglalni, játszottunk a kertben. Miután elfogyasztottuk mennyei vacsoránkat és a gyerekeket is lefektettük, a kanapén szusszantunk egyet és a végre felnőttek is szóhoz jutottak.

  Másnap esős reggelre ébredtünk, ezért mindenképpen benti programot igyekeztünk szervezni, végül Readingben, a bevásárlóközpontban kötöttünk ki. Sétáltunk egy nagyot, párszor kimerészkedtünk a sétálóutcára is, de mivel még mindig szemerkélt, ezért megkávéztunk, majd hazaindultunk mert  Vera már ebéddel várt minket. Az otthoni ízek felidézése és búcsúzkodás után Huddersfield felé fordítottuk a kis Honda orrát hisz még 4 órás autózás állt előttünk. (képek)