Ősbemutató Angliában

  Legújabb bejegyzésünket vendégírónktól kaptunk. Köszönjük Édesapának hogy összefoglalta első angliai látogatásukat. Mindenkinek jó olvasást kívánunk.

  Azt gondoltam, mivel a huddersfieldieknek lassan megy a blogbejegyzés, besegítek! Hosszas előkészület (és egy Black Sheep ale sör ) után itt a szösszenetem.

  Többszöri meghívás és hónapokig tartó egyeztetés után az október 23-i hosszú hétvégére esett a látogatásunk. A csütörtök délutáni kiutazás és kedd esti visszaút Ágota látogatásakor már beválhatott, hiszen az a vendéglátóktól is kevés szabadságot igényelt és még a felfordulás eltűrésének határán van.

  Indulás előtt a csomagok száma, nagysága, a kézipoggyász mérete jelentette a feladatot, de aztán megoldottuk, így az ajándékok/kívánt árucikkek is szerencsésen bekerültek a bőröndökbe.

  Biztos nem tipikus jelenség, de mi másik gyermekünkkel, Ágotával is itt, Ferihegy2 indulási oldalán (Skycourt) tudtunk személyesen beszélgetni egy kávé mellett. Ő London melletti munkahelyére utazott 2 hétre, mi pedig testvéréhez Manchester mellé Hudersfieldbe.

  A repülőtéren Dani+Judit (továbbiakban: D+J) vártak a (számukra) új Honda Civic autóval. Nekem azonnal elnyerte a tetszésemet, hiszen a konfigurációja gyönyörű: meggypiros szín, vajszínű bőr belső, napfénytető, benzines motor (ebben a sorrendben). A boldog találkozás után az első gondot az okozta, hogy nem akartam előre (itt a bal egybe/anyósülés) ülni, azt meghagytam Juditnak. (Gitta elmondása szerint az öt nap alatt szinte állandóan fékeztem). 60 perces autózás után érkeztünk D+J új lakásába, ami nagyon tetszett nekünk is! Itt már tényleg nyugodtan tudnak élni, jó a környezet, korszerű a berendezés. És tényleg boldogok itt, sajátjuknak érzik a bérleményt. Finom vacsora után éjfél után mentünk aludni, mint aztán az öt nap alatt mindig.

  A látogatás D+J által kidolgozott fő programjai a következők voltak: kirándulás-foci meccs-kultúra- városnézés. És mindezt keretezi és át-átszövi a helyi pub-kultúra megismerése. Az időjárás előrejelzése miatt (3 napra „jó” idő, azaz nem fog esni) a kirándulást tettük a pénteki napra. „Reggel” bőséges reggeli után autóztunk Scriptonba, ahol a csatornán hajóztunk egy órácskát. Élvezetes volt az út, különös momentuma volt a közlekedésnek, hogy a hajósoknak maguknak kell nyitni-zárni a hidakat. A mi emberünk a hajó áthaladása után visszazárta a hidat, majd elfutott a parton a hajót lehagyva a következő hídig, amit kinyitott mire mi odaértünk. Szerintem másodállásban atletizálhat a fickó! Egy kicsit sétáltunk a városban, aztán irány a Yorkshire Dales természetvédelmi terület, ahol a kb. 10-12 km (vagy mérföldes?) túrát szántak nekünk a fiatalok. Mire odaértünk, 13 óra körül lehetett. A túrázók többsége már haza/pub felé tartott, ami D+J szerint teljesen megszokott, ők még délnél előbb nem érkeztek túra kiindulási pontjára.

 

  Maga a túra élvezetes volt, és jól mutatta a helyi sajátosságokat. Van térkép, de az utak jelölése már nem olyan gyakori, mint nálunk, bizony csak sejtettük, hogy még jó irányba megyünk-e vagy már eltévedtünk. Judit számára ez sem lett volna különös, hiszen előfordult már velük. A kirándulás (Szerintem trip, Dani szerint séta- walk) több jellegzetes tájat mutatott: sziklás plató, dagonyás-zsombékos rét, legelő, kaptató, mély bevágás, természetes tó. A kirándulók is a teljes szortimentet mutatták minden szempontból: indiai/pakisztáni srácok, farmerben, egyik látnivalótól (vízesés) a másikba (tó) autóval utaztak; nyugdíjas/turista klub vezetővel, beöltözve, angol tinédzser pár (fiú farmerben leány balerina cipőben). Így aztán mi sem ríttunk ki közülük, sőt. A napot az első tipikus pubban fejeztük be. (Dani egyik kollégája nagy kiránduló és mindenhol tudott jó pubot, ezt is ő ajánlotta.) Az odavezető úttal bemutatkoztak Anglia harmad (negyed?) rendű útjai. Ez kb. 3,5 méter széles, kétoldalt fél-fél méteres padka (magas gaz), aztán 1-2 méteres kőfal. 500 méterenként épített vagy kigyúrt elkerülő öblök váltakozó oldalon. Ehhez még jött, hogy esett az eső, az ablak belülről párás, így ha valaki jött szemből, a polarizált fénytől csak sejteni lehetett, hol az aszfalt. (És engem előre akartak ültetni! Hát gyerek az ilyen?!) De szerencsésen megérkeztünk, és legnagyobb meglepetésünkre éppen sörfesztivál volt a hétvégén. Az akciót a „Rózsák háborúja” szlogennel hirdettek, a vörös rózsát jelentő Yorkshire és a fehér rózsát jelentő „nemtudoménmelyikmegye” (Lancashire – a szerk.) 10-10 sörrel versenyzett, a szavazatot helyben kellett leadni. Egyértelműen az ale sörök nyerték el tetszésemet, az 5 megkóstolt (fél-fél pint) sör közül különösen a Black Sheep és az Abbot márkájúak ízlettek. (Szerencsére lehetett kapni a boltban is, hoztam is haza, de már elfogyott) Mi a sör levét ittuk, szegény Dani pedig annak a levét, hogy ő vezetett.

   Szombaton Dani munkahelyén tettük látogatást, ahol szombat délelőtt mindig van bent 3-4 melós a műhelyben. A műhely leginkább egy 70-80-as évekbeli magyarországi nagyobb üzemre emlékeztet, de ennél a cégnél a végtermék számít, és itt a szellemi termék (maga a terv) a legfontosabb, a műhely ezt meg tudja valósítani. Épp Dani egyik hídja várt szállításra, szívet melengető érzés volt a gyerekem munkáját látni. Aztán irány ebédelni egy pubba (ezt is a kolléga ajánlotta korábban, és D+J már tesztelte). És következhetett a nap fénypontja, a Huddersfield-Wolverhampton focimeccs. Legutóbb a Fradi csikócsapat (Nyilasi, Ebedli, ha még mondanak ezek a nevek valamit) idejében láttam ilyet, hogy a közönség tömött sorokban vonul a stadionba. A benti hangulatot pedig csak a tv-ből ismerős, de micsoda különbség! Egy 140 ezres városban 18.012 szurkoló! A két szurkológárda hangosan énekel, drukkol. Szerencsémre nyertünk 2:1-re, így simán hagyhattuk el a stadiont, nem volt balhé. A tökéletes hangulatot növelte, hogy kaptam egy Huddersfield-sálat, Dani pedig sapkát vett magának. A lányok korábban átmentek vonattal Leedsbe csavarogni. Mi is követtük őket vonattal, sétáltunk, aztán együtt söröztünk –na hol?! Persze hogy pubban. Mikor bementünk simán találtunk helyet, fél órával később már a söntést is alig tudtuk megközelíteni. Itt volt először csapolt Leffe sör, a lányok azonnal lecsaptak rá!

  Vasárnap reggel Huddersfield egyik parkjában sétáltunk (merthogy több is van), 10-kor nyitott a falatozó, ahol az igazi angol reggelit kaptunk. A véreshurka-szerű puding és a májas hurka-szerű kolbászka nem igazán ízlett, a többi nagyon finom volt. Ezek után Coventry felé vettük az irányt, ahol (nyilatkozat szerint az én kedvemért) valamiben „leg” autós múzeumot néztünk meg (azt hiszem Európa legnagyobb szállítási múzeuma). Coventry az angol autógyártás egyik központja, a mai napig a kezdetektől több mint 1000 cég foglalkozott közlekedési eszközök gyártásával. Nekem 2 dolog tetszett a múzeumban a  legjobban: az egyik a 60-as évek elejének híres F1-es motorja (Coventry-Climax, 1,5 literes V8),  másik a szárazföldi sebességi világrekordot felállított 2 db TRUST autók voltak. A Trust-2-nél egy szimulátor is volt, ebbe beültünk és a sebességi rekordfutást élvezhettük végig. Nagyon jó volt! Aztán városnézés – Coventry-t a II. világháborúban lebombázták, ennek sok helyen állítottak emléket, pl. a székesegyház részleges helyreállításával, a romok helyén emlékparkkal. Aztán irány a pub!! (Már alig vártam! Ez a sok kultúra szomjassá teszi az embert!)

 

 

  Hétfőn Yorkba autóztunk. Ekkorra már teljesen megszoktuk a jobboldali közlekedést, de azért stabilan őriztem a hátsó ülésen a helyem. Mint eddig mindig, D+J internet segítségével megtervezte az utat (parkoló keresése – figyelve a távolság, ár, megközelíthetőség szentháromságára, főbb látnivalók, stb.). A Yorki Katedrális gyönyörű, de lehet is, mert vagy 250 évig épült, és a nagyságán (természetesen valamiben ez is leg) kívül az üvegmozaikok voltak lenyűgözőek. Aztán a szépen helyreállított belvárosban csavarogtunk, és irány a …. Igen, a pub! Ez a lepukkantabbak közül való volt, de a sör hibátlan volt itt is! Este a vacsorához Danival elmentünk fish&chipset venni, és amig készült, a szomszéd pubban helyben készített ale sört kóstoltunk. Szegény Dani egész nap most ihatott először rendes folyadékot!

 

 Utolsó napra rendes alvás, bőséges reggeli maradt. Aztán irány Manchester, a régi vasútállomás melletti parkolóba álltunk be, sétáltunk az új belvárosban. Búcsúzóul egy pub kerthelységében ültünk le beküldeni az utolsó angol söröket és enni valami finomat. Közben néztük a délutáni MU-Braga BL mérkőzésre készülő szurkolókat. Vadidegenek telepedtek le közös asztalhoz, nyakukban az erre a mérkőzésre készített sállal, és jókedvűen beszélgettek. Hogy ki miről beszél, fogalmam sem volt, hogy milyen nyelven, csak sejtettem hogy angolul.

  Például ha bementünk valahová Dani valami „Hája” köszönéssel, mosollyal és intéssel üdvözölte a bent lévőket. Kérdeztem, a „Hello” megfelelő-e, mondta hogy tökéletes.

Azon nevettünk, hogy Dani munkahelyén –bemutatott minket, a szüleim- a műhelyfőnök „How are you” köszöntésére Gitta hangos „Jó napot kívánok”-kal válaszolt. Én persze meg sem szólaltam angolul. Ennyit az angol nyelvtudásról.

  Az öt nap hamar elszállt, jó volt együtt lenni újra. Remélem folytatás következik! (képek)