Réges-régen... 2.

2013.április 20. – Ale trail

  Ezen a napon volt az első legénybúcsúm (igen, több is volt), mikor a gyárból a srácokkal felkerekedtünk hogy szárazra igyunk pár környékbeli pubot. A terv az volt hogy végigjárjuk az Ale Trailt, ami errefelé nagy népszerűségnek örvend. A recept a következő: végy egy baráti társaságot (főleg férfiakat), akik Manchester és Leeds közötti vasútvonalon utazva, minden állomáson leszállnak és elfogyasztanak egy korsóval a közeli vendéglátóipari egységben, leginkább a restiben. Szóval a hozzávalók adottak voltak, mégsem sikerült a kivitelezés. Mi csak Stalybridge és Huddersfield között akartunk utazni – mindössze 5 megálló - , de már a találkozó helyszínén megittunk 3 sört a vonatra várva és ha nem lett volna elég erős az elhatározás, lehet tovább sem megyünk. Mindenesetre hogy mindenki lássa hogy legénybúcsún vagyunk, kaptam egy Batman jelmezt, amit hamar fel is húztam (bár kellett hozzá az a pár korsó).

  Első megállónk Stalybridge volt, amit végül elég tüzetesen felderítettünk, csináltunk egy kis forgalmat a kihalt városkának. Egyik helyen meg is vacsoráztunk, máshol biliárdoztunk és mindenhol nagy derültséget váltott ki a maskarám. A gyerekek mutogattak rám és integettek, a felnőttek pedig elkezdték dúdolni a Batman sorozat refrénjét, én pedig pózoltam és úgy csináltam mintha rosszfiúkra lesnék.

  

 A következő állomásunk – és mint később kiderült a végállomásunk – Marsden volt, ahol szintén ellátogattunk még pár helyre, de a csapat kezdett megfáradni, ezért Nick és Steve társaságában hazafelé vettem az irányt. A többieket ha jól tudom valamelyikük feleségük fuvarozta haza nemsokkal a távozásunk után. Jó alkalom volt ez, hogy a munkahelyen kívül is találkozzam, beszélgessek és kicsit többet megtudjak azokról, akikkel nap mint nap találkozom és együtt dolgozom. Utána még sokáig emlegettük ezt az estét és viccesen Batmannek szólítottak vagy csak elkezdték dúdolni a zenéjét.

2013. április 26-28. - Amszterdam

  Régóta tervezzük Gáborral hogy elmegyünk Amszterdamba – csak mi fiúk – és kirúgunk a hámból. Jó alkalom volt erre az esküvő közeledte, illetve Gábor azt tervezte a holland kirándulás után majd átjön Angliába és találkozik a régi munkatársaival Manchesterben. Hozzánk csatlakozott még Piotrek, egy lengyel srác akivel mindketten jó barátságban vagyunk. Piotrekkel péntek este szálltunk fel Manchesterből, mindketten elég fáradtan és álmosan az egész napi munka után. Ennek ellenére végigdumáltuk az utazást, nagyon gyorsan a szállásunk előtt találtuk magunkat ahol Gábor már várt ránk. Utoljára közel két évvel ezelőtt töltöttünk együtt pár napot így hármasban, ezért volt mit megbeszélnünk, gyorsan valami vacsora után néztünk, legurítottunk pár sört és belekóstoltunk az amszterdami éjszakába.

  Csak pár órát aludtunk hogy minél jobban kihasználjuk az rendelkezésünkre álló időt, majd  a reggeli után biciklit béreltünk a szomszédos kerékpárüzletbe és pedálozva csodáltuk meg a várost. Nem teljesen stresszmentes Amszterdamban turistaként kerekezni, rögtön látják hogy mazsola vagy, arról nem is beszélve hogy mindenki hajt ahogy bír és nem az épületeket bámulja ahogy mi szerettük volna. Ezért inkább néha félreálltunk a csatorna partján vagy egy hídon bámészkodni, esetleg ittunk egy kávét vagy ettünk egy pizzát és néztük az elsuhanó embereket és a nyüzsgést. Élveztük a tavaszi nap első sugarait, bár még hideg volt, de az angliai esőzések után igazi felüdülésnek éreztük. Estefelé leraktuk a biciklit és elsétáltunk a piros lámpás negyedbe. Különös élmény volt alig öltözött lányokat látni a kirakatokban, akik épp végzik a napi rutinjukat: leginkább pózolnak vagy hívogatják a kuncsaftokat, de volt aki vacsorázott, sminkelt vagy telefonált. Az összhatást nem feltétlen nevezném erotikusnak főleg úgy hogy hömpölyögtünk a tömeggel, kisgyerekes családokkal, nagymamákkal és fotózkodó japánokkal egyetemben.

   Még vasárnap is volt pár óránk az indulásig, kicsit még lődörögtünk a csatornák között, vettünk szuveníreket majd a repülőtér felé vettük az irányt. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat a Amszterdamban, igazi lazulós hétvégét töltöttünk ott, nem voltak kötött programok, sikerült teljesen kikapcsolódnunk, bár pihenni nem annyira. Azonban érzem hogy rengeteg minden kimaradt, a múzeumokat például teljesen elhanyagoltuk, így biztosan visszatérünk valamikor Judittal közösen.

  Mielőtt megkapnám hogy egyedül hagytam Juditot Huddersfieldben míg én Amszterdamban mulatoztam, azért azt el kell árulnom hogy neki is akadt társasága. Barátnője, Rita jött el hozzánk és szombaton ők is elmentek – Judit munkatársának, Cathrinnek a társaságában – bulizni. Részletekről nem tudok beszámolni, de a helyi lapokból úgy értesültem hogy nagyon jól érezték magukat és még arra is maradt erejük hogy másnap Yorkba kiránduljanak. Hétfőn Skiptonba mentek hajókázni, majd a Bolton apátság környékén túráztak egyet,de sajnos kedden Ritának már haza kellett utaznia. Nem nagyon tudok többet írni a történtekről mivel nem voltam ott, illetve még az is lehet hogy Rita, tollából is hallhattok majd angliai élményeiről.