Réges-régen...

  Nincs mese, be kell hozni a blog lemaradását hogy ne több hónap távlatából kelljen majd az esküvőről írnunk. Nem azért mert elfelejteném hogy mi történt „a nagy napon”, de előtte is sok mindent csináltunk, amellett hogy szerveztük, intéztük az esküvőt. Szerencsére a fotóink alapján fel tudom idézni merre jártunk  és igyekszem mindenről – ha nem is olyan részletesen beszámolni.

Február 22-24. Nottingham

  Nemsokkal Andrisék meglátogatás után, újra Nottinghamban utaztunk, de most a kosárcsapattal mivel bejutottunk a kupadöntőbe. A női és a férfi csapat is a környéken játszott szombaton, ezért az egész gárda családostul ugyanabban a szállodában szállt meg, hogy elkerüljük az utazás fáradalmait. Reggel 11 órakor kezdődött a döntő, de mivel a csapat mind a 13 tagja megjelent, ezért sejteni lehetett, hogy valaki biztosan nem léphet parkettre (maximum 12 játékost lehet a meccsre nevezni). Nem ért teljesen meglepetésként, de mégis rosszul esett hogy végül én lettem ez a valaki, leginkább mivel az ellenfél gyors bedobókból állt és minden eshetőségre fel kellett készülnünk. Így át se öltözhettem, civilben biztattam a csapattársaimat és igyekeztem hasznossá tenni magam. Végül viszonylag simán hoztuk a meccset, végig fölényben játszottunk és rajtam kívül mindenki pályára került. Az eredményhirdetésnél azért engem is kihívtak és megkaptam életem második aranyérmét, bár nagy élmény lett volna ha pár percet játszhatok is. Sebaj, majd máskor…

  Aznap a lányoknak is volt meccsük, mi is elmentünk szurkolni, ha már ők végigtombolták a döntőt. Ők se hoztak a Huddersfield Heat névre szégyent, így az este elkerülhetetlen volt az ünneplés. Ennek egyedül az edzőnk nem örül annyira, mivel másnap bajnoki találkozónk is volt a ranglista második Derby ellen. Kár volt aggódni hiszen hajnali hatig mindenki hazaért és ha csak pár ponttal is de azt a meccset is megnyertük.

Március 3. Ladybower víztározó

  A víztározó rendszer nevezetessége hogy az itt található gátakon gyakorolták 1943-ban az angol légierő gépei a gátrobbantás fortélyait. Azért erre a helyre esett a választás, mivel nagyon hasonlítottak a német célpontokhoz és itt nyugodtan próbálgathatták hogyan repüljenek 20 méterrel a víz fölött és irányozzák be az elpusztításra szánt gátakat, a különlegesen erre a célra tervezett, vízen pattogó robbanótöltetekkel. 1943. május 16-án és 17-én éjszaka 16 átalakított Lancaster típusú bombázó hatolt be az ellenséges vonalak mögé és teljesítette sikerrel az akciót melynek során 3 gátat semmisítettek meg.  A repüléstörténet egyik legnehezebb küldetésének tartják ezt a tettet, aminek fényében nem csoda, hogy csak a gépek fele, mindössze 8 tért vissza Angliába. 1955-ben film is készült az eseményekről és úgy hallottam szoktak légibemutatókat tartani a háborús hősök tiszteletére.

  Ez csak érdekesség, minket inkább a friss levegő és a gyönyörű környezet vonzott ide és hogy egy kellemes túrán megmozgassuk a tagjainkat. Jól kiépített utakat találtunk, sok családdal találkoztunk és bicikliseket is láttunk szép számmal. Szerintem mi visszajövünk még ide, mikor elolvadt az összes hó és beköszönt a tavasz, mivel az egész tavat körbesétálni egy egész napos program.  

   Március 26 – április 3. között hazautaztunk, hogy a családdal töltsük a húsvéti ünnepeket és nem utolsó sorban szervezzük az esküvőt, már ami még hátra volt. Elég sűrű programot terveztünk magunknak, minden napra be voltunk táblázva: hova kell menni, mikor, kivel találkozunk. Szerencsére mindent sikerült besűrítenünk és még egy kis pihenésre is maradt időnk, bár - mivel valami nyavalyát még Angliában összeszednünk – ez leginkább fekvésből és alvásból állt. Az időjárás se volt kegyes hozzánk, már landoláskor láttuk, hogy az egész tájat fehér lepel borítja és nem sok esélyünk van egy napsütéses húsvéti kirándulásra. Mindezek ellenére jól éreztük magunkat és reménykedtünk hogy esküvőnket már nem lepi el a hó.

   Tudtuk hogy a húsvét és az esküvő közötti időszak mozgalmas lesz, a hűtőnkön már jó ideje lógott egy naptár és minden hétvégi rubrikába belefirkantottunk már valamit. A nagy nap közeledtével elkezdődtek a búcsúztatások is, szinte mindenkivel elsirattuk a lányságunkat illetve legénységünket, de erről majd a folytatásban.