Esküvői főpróba

  Május 29-én, szerdán 11 órakor volt a polgári esküvőnk, mivel úgy gondoltuk, hogy jobb ha csak egy szertartás lesz szombaton, így a szűk család és a tanúink társaságában vonultunk az anyakönyvvezető elé.

  Judit már korán reggel elkezdte a készülődést és elment a fodrászhoz, majd a kozmetikushoz hogy elkészítsék az esküvői próbafrizuráját illetve –sminkjét. Már együtt volt a csapat mire megszépülve hazajött, gyorsan átöltöztünk, majd elindultunk a polgármesteri hivatalba. Nem éreztem hogy izgultam volna, Judit mégis azt mondta hogy kicsit sápadt és szótlan voltam és nagyon koncentráltam. Biztosan így is volt, az egészet olyan álomszerűnek éreztem, az elmúlt évek során több barátunkat is láttuk az anyakönyvvezető elé vonulni, de az utolsó pillanatig nem tudatosult bennem hogy most ránk került a sor. Dehát ennek is eljött az ideje, boldog és megnyugtató érzés volt kimondani az igent és szorítani a „kisfeleségem” kezét. Megható pillanat volt, mikor megköszöntük szüleinknek a hosszú évek fáradozásait és az átvirrasztott éjszakákat, mivel most kettesben indulunk el egy új úton, amit ők már kijártak, de ez nem jelenti azt, hogy elszakadnánk hiszen ők mindig biztos pont maradnak az életünkben. (képek)

  A szertartás végén az aláírásunkkal hitelesítettük a házassági jegyzőkönyvet, majd előkerült a pezsgő is és felszabadultan koccintottunk, majd hajtottuk le italunkat a hirtelen jött melegben. Egy gyors csoportkép után, a Bagolyvár étteremben fogyasztottuk el ünnepi ebédünket és jó hangulatban emeltük újra poharunkat erre az emlékezetes napra.

  Az ebéd után került sor az esküvői fotózásunkra, Judit is átöltözött az igazi esküvői ruhájába, amit végre én is láthattam hiszen már férj és feleség lettünk. Dénes jött értünk és egyenesen Mártélyra mentünk. Ez alkalommal már nem voltunk annyira zavarban a kamerától és jobban tudtunk figyelni egymásra, néha már magunktól is kitaláltuk Dénes milyen beállítást szeretne, meg mi is próbáltunk ötleteket bedobni, improvizálni. Egész jól ment minden, de ahogy kezdett lemenni a nap a szúnyogok is megsokasodtak és rákaptak Judit fedetlen testrészeire. Egész megcsipkedték, a háta meg az arca is tele volt a végére csípésekkel, bár meg kell hagyni elég jól bírta a kiképzést és zokszó nélkül kitartott a végsőkig. A vége felé már csapatokban támadtak ránk, így jobbnak láttuk hazamenni, úgyis lógott az eső lába is. (képek)

 

  A csütörtök és a péntek egy szempillantás alatt elrepült, azt gondoltuk hogy akkora kész leszünk mindennel és pihenni fogunk, de aztán mindig akadt valami tennivaló. Előkészítettük a köszönőajándékokat, összeállítottuk a végleges ülésrendet, elpróbáltuk a nyitótáncot, fotókat válogattunk az „Ilyenek voltunk” videónkhoz és még sok hasonló apróság adódott ebben a két napban. Ősök sokat segítettek amiben tudtak, jó volt így együtt készülni és azért végül találunk pár szabad órát hogy a strandra is lemehessünk megmártózni. Sajnos végül lángost nem tudtam enni mert a büfé zárva volt a hűvös idő miatt.