Mr és Mrs Soos

  Ébresztő óra nélkül ébredtem, reggel 7 óra lehetett. Azonnal realizálódott bennem, ez nem álom, eljött a nagy nap. Míg Dani csak a másik oldalára fordult én már a reggeli kávémat is elfogyasztottam. Gyors mosakodás után búcsút vettem leendő férjemtől, mindketten tudtuk, hogy már csak a kikérőn találkozunk.

   Első utam a fodrászhoz, Nikihez vezetett. Lacival - aki a videó felvételeket készítette az esküvőn - együtt érkeztünk. Akkor jutott eszembe, hogy Nikinek elfelejtettem említeni, hogy a készülődés is fel lesz véve, sőt fotók is készülnek majd Dénes jóvoltából. A nagy felbolydulástól kicsit bepánikolt, de végül sikerült megnyugtatni, hogy csak a keze lesz rajta a felvételeken. Talán egy kicsit jót tett, hogy mást kell nyugtatgatni, így el is felejtettem, hogy nekem kellene idegesnek lennem. Később megérkezett Gitta, Ágota majd Balázs is. Egyből megtelt a kis fodrász szalon, vidám hangulat kerekedett, Dénes „gyógy” pálinkája is előkerült. Elkészült a frizura, így stábommal átléptünk a szomszédos helységbe a kozmetikushoz, Ivetthez.  Egy újabb kellemes, közel egy óra következett ahol igazán középpontban érezhettem magam. Miután minden értékes mozzanatot sikerült felvenni, lefotózni, s nem utolsó sorban a menyasszony is elégedett volt, hazafele vettem az irányt.(készülődés képek)

 

   Mialatt én szépítkeztem Dani egy nyugtató, lazító masszázson vett részt, majd elintézett egy-két apróságot ami aznapra maradt. Erre mindenképp odafigyeltünk a szervezés során, hogy az esküvő napjára ne maradjon sok teendőnk, csak lazítsunk, pihenjünk. Dénes javaslatára a fotózást pár nappal korábban, a polgári esküvő után tartottuk. Így nem sürgetett semmi, nem kellett az időbeosztásra figyelni, a fotózás alatt nyugodtan megvárhattuk, míg a felhők mögül előbukkanó napsugár megcsillan szemünkben.

  Mire a szépítkezés után hazaértem édesanyám és nagyapám már szinte mindennel előkészült, a lányos ház készen állt a vendégek fogadására. Már csak a finomabbnál finomabb süteményeket kellett ízlésesen elrendezni. Gittával és anyukámmal elvégeztük az utolsó simításokat, majd vártuk Lacit és Dénest, hogy megörökítsék az öltözködést.

  Fiús háznak a miénktől pár háznyira lévő családias Szent István Panziót választottuk. Itt szálltak meg a közeli családtagok, itt készülődött Dani, gyülekezett a csapat a lánykikérés előtt.  Ahogy Dani öltözködését, az enyémet is sikerült nagyon szuperül megörökíteni. Daninak édesanyja Gitta, nekem édesanyám és Rita a tanúm segédkezett.

  Miután felvettem a menyasszonyi ruhát szinte számoltam vissza a perceket a lánykikérésig, habár csak fél óra volt hátra szinte óráknak tűnt. Majd végre megszólalt a csengő, s meghallottam Gergő, a vőfély magabiztos hangját. Nagyot dobbant a szívem, a nap egyik legjobb pillanata volt… Anyukám elővezetett, Dani állt elöl a csokrommal, mögötte a család, csillogó szemekkel.  Kikérés után köszöntés, koccintás következett.  Danival arra gondoltunk mi lenne, ha busszal mennénk a templomhoz, mindenki együtt, vicces lenne. A Volán biztosított egy helyi járatot számunkra, mint egy nászajándékként, ingyen és bérmentve. Egy szempillantás alatt a templomnál voltunk és addigra a nap is kisütött. (kikérés képek) 

  Egyből szertefoszlott az izgalmam mikor megpillantottam a barátainkat, rokonainkat amint a templom előtt kis csoportokban várakoznak, szerencsére még volt egy kis időnk a szertartás kezdetéig, hogy mindenkit üdvözöljünk. Végül mikor a vendégek elfoglalták helyeiket megszólalt a nászinduló. Danit Ágota kísérte az úrasztala elé, majd pár lépéssel utánuk lépdeltem én leendő férjem felé édesanyám kíséretében. A tiszteletes úr rövid bevezetője után ének következett majd egy kicsit hosszabbra sikeredett igehirdetés. Remegő lábakkal vártam az eskünket és a gyűrűhúzást. Aztán végre eljött a várva várt pillanat mikor kéz a kézben egymással szemben álltunk, és a tiszteletes úr segítségével, mondatait ismételve, egymás után elmondtuk eskünket. Nagyon megható volt, szinte minden szónak éreztük, értettük a fontosságát, jelentését. Elsősorban egymásnak mondtuk, de igyekeztünk a részvevők számára is érthetővé tenni. Majd felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt. Ének és a tiszteletes úr beszéde zárta az istentiszteletet. Egymást karolva, lassú léptekkel, örömteli mosollyal az arcunkon lépdeltünk kifele a templomból. A téren napsütés és rózsasziromhullás fogadott minket, a harangok is megkondultak. (templom képek)

 

  A gratulációk fogadása után csoportképek készültek a násznépről. Gergő a vőfély és Dénes remekül együttműködve, ötletes beállításokkal igyekeztek a legjobbat kihozni mindenkiből. Remekül sikerült fényképek örökítik meg ezt a feledhetetlen napot, köszönet ezért Nekik. (csoportképek)

  Szinte egy-két perces séta után a vacsora helyszínére érkezve koccintással fogadtuk vendégeinket. A félreérték elkerülése végett, nem ittunk mindenkivel egy felest, elménket éberen és tisztán tartottuk ügyelve arra, hogy helyt tudjunk állni a lakodalom egészén. Danival utólag is egyezett a véleményünk abban, hogy a jó kedvünk és a boldogság - no és persze a szuper násznép - szinte elfeledtette velünk az ünneplések során esedékessé váló alkoholmennyiség elfogyasztásának szükségességét. A leves és vacsora után a táncunkkal nyitottuk meg a táncparkettet. Régóta várt pillanat következett, hiszen rengeteget foglalkoztunk a táncunkkal. Swing stílusban táncoltunk, zenének pedig a Tom és Jerry egyik mókás jelenetének aláfestő dallamát választottuk. Hat hétig, heti egy alkalommal tánctanárhoz jártunk, aki segített betanítani egy koreográfiát. Természetesen otthon is gyakoroltunk, volt hogy pizsamában lefekvés előtt. Azt kell mondjam az előadást mi magunk is élveztük, a célunknak megfelelően az ütemek és lépések számolgatása helyett tényleg a zenének és a pillanatnak élve táncoltunk. Ahogy befejeztük, mindenki elkezdte ropni és innentől kezdve sosem volt üres a tánctér, a Coco Bongo zenekar fergeteges bulit csinált. Gergő találékony feladataival mind a násznép mind a mi bevonásunkkal remekül mozgásban tartotta a bulit. Szinte repültek az órák, egy-kettőre éjfél lett, majd szinte észrevétlenül hajnal lett.(lagzi képek)

 

 

  Az esküvőnkre készülve mindig az járt a fejemben, hogy rokonaink, barátaink, ismerőseink legalább annyira várják mint mi, hogy velünk együtt örüljön, mulasson ezen a megismételhetetlen napon. Többen órákat utaztak vagy több ezer km-t tettek meg csak a mi kedvünkért és csodálatos érzés volt hogy együtt tölthettük ezeket az órákat. A mosolygós, vidám arcok, s hogy együtt voltunk, örökre emlékezetessé tette 2013. június 1-ét. Köszönjük.

(válogatott képek)