Nászút

  Mint már írtam, az esküvő után nem tudtunk nászútra menni, erre egészen szeptember 14-ig kellett várnunk. Pont jól jött egy kis pihenés, 3 hónapnyi munka után és izgatottan készülődtünk Spanyolországba.

  Egy kora reggeli járattal repültünk Reusba, így már nem sokkal 10 óra után élvezhettük a napsütést és a meleget, az esős és nyirkos őszies angol időjárás helyett. A tervünk az volt, hogy a nászutunk első felét Salouban töltjük pihenéssel, majd átköltözünk Barcelonába és az utolsó négy napban várost nézünk. Landolás után activitiztünk egyet a helyi buszsofőrrel és kézzel-lábbal megpróbáltuk elmagyarázni hova is szeretnénk eljutni, szerencsére nyomtattam térképet, így elég pontosan behatároltuk a helyet így csak a fél városon kellett áthúznunk a bőröndünket a 30 fokban. Az apartmanunkat aztán könnyen megtaláltuk, Miguel, a tulajdonos nagyon kedvesen fogadott, elintéztük a papírmunkát és kikérdeztük a környékbeli lehetőségekről. Az ízlésesen berendezett lakásunk egy 6 emeletes épület legtetején csücsült, szinte minden szegletéből lehetett látni a tengert és egy hatalmas napsütötte tetőterasz is tartozott hozzá. Rögtön otthon éreztük magunkat és csak ritkán távolodtunk el 100 méternél messzebb a szállásunktól. 

 

   A napi rutinunkat hamar kialakítottuk, ami valahogy így nézett ki: 9-10 óráig aludtunk, majd kifeküdtünk a teraszra hogy a nap sugaraiból erőt gyűjtsünk a reggelizéshez. Mire megittuk a kávénkat gyakran dél is elmúlt és újra szükségünk volt egy kis pihenésre, olvastunk és szundikáltunk egyet, majd lecuccoltunk a partra, felfrissültünk a hűs habokban és folytattuk a megfeszített munkánkat a törülközőnkön fekve. 4-5 óra felé mikor jelzett a gyomrunk, haraptunk valamit majd miután lenyugodott a nap, elindultunk a városközpont felé hogy megvacsorázzunk valamelyik Miguel által ajánlott étteremben és levezetésképpen fagyizzunk és sétáljunk egyet. Leírva unalmasnak tűnhet és nehéz elképzelni hogyan tudtunk ennyit aludni, de akkor úgy éreztem hogy egy hétig is el tudnám így tölteni az időt és néha szükség van semmittevésre, mikor az ember nem érzi úgy hogy már megint sietnie kell valahová vagy valamit még el kell intéznie. Emiatt végül nem került sor a tervezett kirándulásra Tarragonaba hogy megnézzük a római romokat vagy Reusba hogy megtekintsük Gaudi szülővárosát, de úgy gondoltuk hogy a kulturális programokat Barcelonára hagyjuk.

  Szerdán eljött az ideje hogy búcsút intsünk a semmittevésnek és áttettük székhelyünket Barcelonába. Vonattal utaztunk Katalónia fővárosába és rögtön kisebb bonyodalmakkal kezdődött a megismerkedésünk. Mivel csak négy órakor tudtuk elfoglalni a szállásunk - mi már kettőkor megérkeztünk -, le akartuk adni a bőröndünket a vasútállomáson, de erre nem volt lehetőség. Így nekiindultunk csomagokkal nézelődni, majd pár méter után kitörött a gurulós bőrönd kereke. Míg azt babráltuk, egy suhanc majdnem elragadta az egyik kézitáskánkat – szerencsére Judit pont odanézett, így elállt szándékától – ezért gyorsan taxiba pattantunk és az apartman melletti kávézóban vártuk meg, hogy végre átvehessük a kulcsot. (Szerencsénkre ezen kívül nem volt semmi más incidensben részünk, de azért innentől kezdve nagyon figyeltünk a cuccainkra.)

  A szállásunk ez alkalommal is nagyon jó volt, most is tartozott hozzá egy nagy terasz, gyönyörű kilátással a Sagrada Familiara. Nagy élmény volt reggeli kávénkat iszogatva e csodálatos építményben gyönyörködni és hallgatni az építkezés szorgos zajait, bár lehet hogy az év minden napján a hangzavar és a por már nem kompenzálja a kilátást, főleg hogy csak 2026-ra tervezik a teljes befejezést. Az apartmanunk jó kiindulópontnak bizonyult akárhová akartunk is eljutni, sokszor gyalog indulunk útnak, máskor egyből metróra szálltunk, amivel gyorsan és kényelmesen értük el úti céljainkat. 

   Első este rögtön egy nagy sétával indítottunk. hogy felfedezzük a környéket és bejártuk az Eixample negyed nagy részét, gyönyörködtünk a helyi építészetben, pár Gaudi ház is utunkba esett, majd ahogy ránk sötétedett, beültünk egy étterembe tapast enni (spanyolul falatkák, apró adagokra osztott ételek amik az esti beszélgetés és italozás elengedhetetlen kellékei ). Fáradtan és eltelve a sok látnivalótól kerültünk ágyba, de izgatottan vártuk hogy mit hoznak a következő napok. 

   Másnap délelőtt a Park Güellbe, Gaudi által tervezett parkba tettünk látogatást. Az odafele utunk kalandosra sikerült, kissé eltévedtünk (nem utoljára ebben a négy napban), szűk utcácskákon bolyongtunk, nehezen találtunk oda, de ahogy a turisták száma nőtt  már sejtettük hogy jó helyen járunk. A park maga tényleg lenyűgöző, a legmagasabb pontjáról egész Barcelonát belátni, az építmények, fák, szobrok és növények összhangja különleges hangulatot kölcsönöz a helynek. Azonban lehet, hogy kicsit korábban kellett volna odamennünk mikor nem sodor el a hömpölygő tömeg és hosszan lehet álldogálni, hogy magamba szívjam az apró részletek nagyszerűségét. Egy kis mellékutcai kifőzdében elfogyasztott ízletes ebéd után, a Montjuic negyedbe indultunk ahol az első állomásunk a Miro Múzeum volt. A következő két órában átfogó képet kaphattunk a művész munkásságáról, mivel nagyon sok művét a róla elnevezett alapítványára hagyatékozott. Nekiveselkedtünk, hogy megfejtsük képeinek és szobrainak szimbólumrendszerét, bár erre több nap is kevés lett volna. Zsongó fejjel távoztunk, majd még pont volt egy óránk zárás előtt hogy a Katalán Nemzeti Múzeum nevezetesebb kiállítási darabjait átfussuk. Mire kitessékeltek minket a múzeumból már szinte teljesen beesteledett, elsétáltunk még asz olimpiai stadionhoz – ahol épp Eros Ramazotti rajongók várakoztak hogy bejussanak a koncertre – és mivel alig álltunk a lábunkon, hazaindultunk.

 

 

  Péntektől átalakítottuk a menetrendünket és elhatároztuk hogy mi is sziesztázunk, hogy jobban bírjuk az esti barangolásokat. Magunkhoz képest korán keltünk és rögtön a Sagrada Familiahoz mentünk, ahova elég gyorsan be is jutottunk mivel szerencsére a jegyünket már előző nap az interneten megvettük (jó tanácsként mondom hogy ezt mindenképp érdemes megejteni, mert hosszú sor kígyózik már nyitás előtt). Felkészültünk, hogy sok időt fogunk itt tölteni és így is történt, egész délelőtt alatt alig tudtunk betelni a látvánnyal. Az épület annyira különbözik minden más templomtól amiben jártunk, hogy nehezen engedi el a látogatót. Hatalmas ablakokon beszűrődő fények világítják meg a  légiesen könnyed belső teret, az oszlopok mint fák támasztják a mennyezetet, olyan mintha erdőben járna az ember. Kívül és beül is rengeteg érdekes részlet, szimbólum, történet található a Szent Család életéből, olyan mint egy nyitott Biblia, amivel Gaudi a hétköznapi emberek tanítását és Isten felé fordítását tűzte ki céljául.

 

   Repültek az órák, mire észbe kaptunk már dél is elmúlt és a gyomrunk is követelte a magáét. Vettünk egy pizzát egy közeli étteremben és mivel a teraszunkról nyílt a legszebb kilátás, ott fogyasztottuk el ebédünket, majd egy rövid szusszanás után folytattuk Barcelona felfedezését.

  Délután egy városnézős biciklitúrára neveztünk be, ugyanazzal a társasággal ami már Londonban is bevált (erről is megemlékezünk majd). A városnézés ezen módjának nagy előnye, hogy több helyre el lehet jutni rövid idő alatt, de mégsem tűnik úgy hogy lemaradnánk valamiről, ráadásul a vezetőnk is nagyon felkészült volt, érdekes történeteket mesélt és nem csak száraz tényekkel bombázott minket. Az óvárosból indult a túra, sokat megtudtunk a katalán kultúráról és történelemről, elkerekeztünk a Ciutadella parkba, majd a Sagrada Familiahoz. Míg a csoport körbesétálta a templomot,mi inkább egy péksüteménnyel ütöttük el éhségünket. Ezután a tengerpartra gurultunk le, sétáltunk kicsit és figyeltük a nyüzsgést majd elindultunk visszafelé. 

 

   Pont ezen a héten volt Barcelona egyik védőszentjének az ünnepe, a La Mercé,így az egész város - még jobban - felbolydult és mindenfele koncertek, táncmulatságok, tűzijátékok voltak, de belebotlottunk egy felvonulásba is, amin különböző csoportok az általuk készített sárkányt vagy más szörnyeteget kísérve doboltak és ugrándoztak. Élveztük a nyüzsgést és a lüktetést, de a fáradság is kezdett erőt venni rajtunk, így bedobtunk pár tapast és eltettük magunkat holnapra. 

   Szombaton nagy elmaradásunkat pótoltuk be és végre végigsétáltunk a Las Ramblason. Bár viszonylag korán reggel volt, máris sokan korzóztak a sétálóutcán, így a nézelődés mellett figyelni kellett nehogy valakinek a sarkára lépjünk. Alaposan bereggeliztünk, amit azonnal megbántunk amint betértünk a helyi piacra. Itt aztán tényleg volt minden ínycsiklandozó finomság, a friss gyümölcsöktől kezdve, az édességeken át, a tengeri kütyükig, sőt volt hogy birka vagy tonhal kacsintott ránk a pultok mögül. 

 

   A Las Ramblas levezet egészen a kikötőig, így jó ötletnek tűnt hogy sétahajóra szálljunk és kicsit a tengerről is szemügyre vegyük a várost. Mire kikötöttünk a nap is magasan járt, ebédidő is volt ezért visszatértünk a piacra és hatalmas adag zöldségekkel és rizzsel töltött tortillával ütöttük el éhségünket. Szieszta címén megint szundikáltunk egyet az apartmanunkban, majd egy újabb Gaudi remekművet látogattunk meg, nevezetesen a Casa Milat amit a helyiek Kőbányának neveztek el furcsa kinézete miatt. Már késő délután volt mire a híres tetőre értünk, de a lemenő nap fénye mintha életet lehelt volna ezekbe a furcsa kéményekbe és már nem is annyira tűntek tégla tornyoknak, mint misztikus és jóságos zsoldosoknak. Sajnos a belső terekre már nem maradt annyi időnk mint szerettük volna - mivel már záráshoz készülődtek -, de így is megfigyelhettük az építész praktikusságra való törekvését és újra megcsodálhattuk részletek iránti elkötelezettségét. 

  Mire újra az utcára léptünk, már leszállt az est és ráébredtünk, hogy valójában ez az utolsó éjszakánk Barcelonában. Még igyekeztünk minél többet magunkba szívni a városból, róttuk az utcákat, minden sarkon találtunk valami újdonságot, ami tovább hajtott minket, de végül ráébredtünk hogy nem talpalhatunk egész este és pihenni is kellene.

   Vasárnapra már nem terveztünk semmi programot, nyugisan bepakoltunk, megreggeliztünk, majd leadtuk a csomagunkat az utazási irodánál, hogy még pár órát szabadon andaloghassunk az indulásunk előtt. Az óvárosban töltöttük el a maradék időnket, még besurrantunk a gótikus katedrálisba, majd az előtte lévő téren kibontakozó táncversenyt figyeltük, vettünk pár szuvenírt és zárásképpen egy spanyol étteremnek álcázott kínaiban elfogyasztottuk addigi legolcsóbb ebédünket.

   Életre szóló élményekkel gazdagodtunk Spanyolországban és valóban kevés négy nap Barcelonára, még könnyedén el lehetett volna ott tölteni egy hetet (vagy egy fél életet). Sebaj, így is kaptunk egy kis kóstolót és felkerült azon helyek (hosszú) listájára ahova majd egyszer szeretnénk visszatérni.

   A képeket válogatva nem volt könnyű dolgom. Olyan sok mindent láttunk e rövid idő alatt hogy nehezemre esett kiválasztani a legérdekesebbeket és legkedvesebbeket, azért remélem sikerült elkerülnöm hogy unalmassá váljanak. Jó szórakozást hozzájuk.