Boldog új év

  Régóta  formálódik bennem ez a bejegyzés, de soha nem volt időm begépelni és talán tovább olvasva érthetővé válik hogy miért. Ugye most a nászutunk utáni időszakot kellene összefoglalnom - mivel a blog legtöbbször időrendben halad – de ez már közel négy hónap és persze én sem emlékszem mindenre. Viszont beugranak gondolatok hogy miket írtam volna korábban.

   Októberben valahogy így kezdődött volna: „A csodálatos nyaralás után visszacsöppent a mókuskerékbe, a hétköznapjaink leginkább munkával telnek, az estéink csendesek, a hétvégéken leginkább otthon pihengetünk vagy a környékben teszünk kisebb kirándulásokat”.

  Novemberben valami hasonló tartalommal töltöttem volna meg: „Beköszöntött az ősz, rövidülnek a nappalok és mostanában keveset mozdulunk ki, de pár hétvégén meglátogattuk barátainkat Bracknellben és Derby-ban”.

  Ezekben a hónapokban a sok látszólagos semmittevés mellett volt egy apróság ami kitöltötte a mindennapjainkat, lekötötte szinte minden gondolatunkat és persze nem kevés időnket. És ez az apróság elkezdett növekedni, egyre nagyobb helyet követelve magának az életünkben és Judit hasában. Ez az Apróság nem is olyan soká - az orvosok szerint május elején – egy kisfiú formájában fog a világra jönni és új fejezetet nyitni az életünkben.

  Bizony, hamarosan szülők leszünk, de szerintem ez a folyamat már akkor elkezdődött mikor szeptember elején a teszt pozitív eredményt mutatott. Mi is elkezdtünk átalakulni, gondolataink, értékrendünk hamar átrendeződött és elkezdtünk felkészülni a kis jövevény megérkezésére. Az elején elsősorban Juditnak kellett megküzdenie nehézségekkel, főleg a reggeli rosszullétek, émelygések és a fáradékonyság nehezítette meg a napjait. Egy esetben még az éjszakai ügyeletre is elmentünk az erős görcsök miatt, de szerencsére aztán ezek hamar abbamaradtak. Mint minden kezdő szülő, mi is rögtön elkezdtünk aggódni, hogy minden rendben van e, amint lehetett bejelentkeztünk az orvoshoz, pontosabban a védőnőhöz (itt teljesen más a rendszer mint otthon, majd ha Juditnak lesz ideje, biztos ír pár sort erről) és elmentünk ultrahangos vizsgálatra is. Megható látni egy bab nagyságú és formájú kis foltot a rendelő képernyőjén és meghallgatni a szívverését, tudva hogy az egy új élet, ami Judit hasában van kialakulóban.

  Miután megbizonyosodtunk, hogy a baba egészséges, megfelelően fejlődik és minden rendben elkezdtük világgá kürtölni hírt és megosztani másokkal az örömünket. Más teendőink is megsokasodtak, mivel az apartmanunkat kicsinek találtuk hármunknak , úgy döntöttünk hogy egy másik lakás vagy ház után kell néznünk. Hónapokig vártuk hogy találjunk egy megfelelőt, de megérte a ráfordított időt és ki tudtunk venni egy kedves kis házat egy Huddersfieldhez közeli városkában, Holmfirthben.

   A december egy szempillantás alatt elrepült és azon kaptuk magunkat hogy már csomagoljuk a bőröndünket és készülünk a hazautazásra. Mozgalmas, élményekben gazdag karácsonyt töltöttünk együtt családunkkal és a sok utazás mellett maradt még egy kis időnk pihenni és sikerült igazán feltöltődni. Néhány barátunkat is meglátogattuk és ha jól számolom öt egy éven aluli kisgyereket láttunk alig több mint két hét alatt. Mindenkivel kiveséztük a szülői élet nehézségeit és örömeit, kaptunk rengeteg jó tanácsot és alig várjuk hogy ezeket a  gyakorlatban is hasznosíthassuk. 

  Az ünnepek hamar elteltek és elérkezett a visszautazás ideje. Lehet hogy a hormonok és a gyerekvárás volt az oka, de mintha ez alkalommal nehezebben ment volna a búcsúzkodás. Szerencsére a nagyszülők nagyon lelkesek és már alig várják, hogy meglátogassanak minket a születés után és átsegítsenek a kezdeti nehézségeken.  Biztosan szükség lesz minden segítő kézre a pelenkacserélésnél és a fürdetésnél, nem beszélve az egyéb teendőkről. Már most látjuk hogy izgalmas 2014-nek nézünk elébe, amit rögtön egy költözéssel indítottunk, de ez már a következő bejegyzés témája lesz.