Költözés IV.

  Amint megtudtuk hogy Judit babát vár, elkezdtük tervezni a költözést. Úgy gondoltuk hogy ez március környékén lenne esedékes, de az élet közbeszólt és már január elején dobozolnunk kellett.

   Az új lakásnak sokféle követelménynek kellett megfelelnie de a legfontosabb az volt, hogy nagyobb legyen mint az eddigi apartmanunk és legalább 2 hálószobája legyen, hogy a kis lurkónak is legyen hol aludnia. Az sem volt utolsó szempont, hogy ne legyen sokkal drágább, illetve a munkahelyeink is megközelíthetőek legyenek tömegközlekedéssel és ne kelljen még egy autót fenntartanunk. Nem ragaszkodtunk Huddersfieldhez, így esett a választásunk a közeli Holmfirth városkára, ahol minden megtalálható amire a mindennapokban szükségünk lehet. Van helyben szupermarket, pékség, zöldséges, pizzázó és éttermek, vagyis az ember nem érzi úgy hogy a semmi közepén van, teljesen elhagyatottan, ami nehézségeket okozna majd mikor Judit egyedül lesz otthon a babával.

   Miután nagyjából behatároltuk a környéket és a ház paramétereit, rájöttünk hogy nem lesz olyan könnyű menet mint gondoltuk így nem tehettünk mást mint vártunk a megfelelő hirdetésre. Két lakást néztünk meg - de egyiket sem találtuk megfelelőnek - mielőtt december elején megtaláltuk az igazit. Ez egy új építésű háromszintes, három hálószobás ház, kis kerttel és garázzsal, mindössze 10 percnyi sétára Holmfirth központjától. Amint beléptük, sejtettük hogy ez lehet amire eddig vártunk, a padlószőnyeget a tulaj szépen kitisztíttatta, a falakat újrafestette, így a belső tér frissnek és újnak tűnt. Persze az előző lakók már itt-ott otthagyták nyomaikat, de ezzel mindenhol számolni kell, ezért apróságokba nem kötöttünk bele. A földszinten található a garázs és a mosókonyha (ez igazi bónusz, hisz a legtöbb helyen a mosógép a konyhába kerül), az első emeleten van a konyha és a nappali, míg legfölül a három hálószoba és a fürdőszoba. Így elmondva nagynak tűnik (és tényleg hatalmas az eddigi lakásunkhoz képest), de valójában a helyiségek kicsik, a ház alapterülete mindössze 5m x 7m. Nem szokatlan ez az építési stílus errefelé, mivel Yorkshire-ben a dimbes-dombos terepviszonyok miatt, kevesebb a beépíthető terület, ezért a drágák a telkek, így a házak inkább felfele terjeszkednek. Ráadásul a mi utcánkban 25 teljesen ugyanolyan ház van, félek hogy egyszer a szomszédhoz állok be az autóval vagy próbálom a kulcsomat beleerőszakolni a zárba. Van még egy furcsasága a telepünknek éspedig hogy az utca túloldalát félbemaradt házak csúfítják el. Valószínű a 2008-as hitelválság során tönkrement az építtető így csak az alapozásig jutott, meg pár falat tudtak csak felhúzni. Nem sok esélyt látok rá hogy valaha befejezik, bár annyira nem hiányolom az ezzel járó zajt és port.

    A háznézés után hamar eldöntöttük, hogy szeretnénk ide költözni, de nem kaptuk meg azonnal, mert a tulaj minél előbb szeretett volna lakókat, azonban mi csak karácsony után, az új évben tudtunk volna költözni. Egy hétig kétségek között tartottak minket, de szerencsére nem volt más jelentkező, vagy azok még később tudtak volna csak költözni, így végül mi örülhettünk.

    Ez viszont azzal járt hogy már a karácsonyi hazautazásunk előtt el kellett kezdenünk dobozolni, illetve amint visszajöttünk, rögtön cuccolhattunk Holmfirth-be. Úgy képzeltem hogy majd hétköznap esténként, munka után nyugisan átkocsikázunk a dobozokkal és hétvégén elvégezzük az utolsó simításokat. Nem is tévedhettem volna nagyobbat! Hamar kirajzolódott, hogy nem lesz ilyen egyszerű, egyrészt a másodikról lecipekedni az autóhoz, másrészt sokkal több dolgot halmoztunk fel az elmúlt két évben mint gondoltam. Szerencsére Gosia, Robert és Robi felajánlotta hogy a hétvégén segítenek – amit nagy örömmel fogadtunk -, így szombat délután megsokszorozva erőnket, három autóval, két fordulóban sikerült mindent átvinnünk. Jutalmul elballagtunk az utca végén található pubba és megpróbáltunk elvegyülni a helyiek között, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. 

     Az első hetet tábori körülmények között töltöttük, mivel bútoraink nem nagyon voltak, felfújhatós matracon aludtunk míg a vacsoránkat a nappali padlóján ülve egy dobozokból eszkábált asztalon fogyasztottuk el. Ennek ellenére nagyon élveztük minden percét, álmodoztunk hogy milyen bútorokat szeretnénk, tervezgettük mi hova kerüljön és elképzeltük az új otthonunkat. Persze az álmodozásokat tettek követték, következő szombaton kisteherautót béreltünk és majdnem egy egész napra bevetettük magunkat az Ikeába. Másnap Yorkba mentünk, mivel kollégám, Simon baráti áron felajánlott friss indulásunkhoz egy hűtőt, egy mélyhűtőt, egy mosógépet és két gardróbszekrényt az eladásra szánt lakásából. Hazafele úton még Bradfordba is beugrottunk, hogy felvegyünk egy étkezőgarnitúrát, amit kedvező áron sikerült megcsípnem egy internetes aukción (annyira kedvező áron, hogy valószínű ez volt az év vétele).

    Vasárnap este fáradtan hazaértünk, de még nem sok látszatja volt az egész hétvégi rohangálásnak hiszen a legtöbb bútor még a garázsban pihent darabokban. Az első dolgom az ágy összeállítása volt, így legalább aludhattunk egy jót és az asztal összeszerelése se tartott sokáig így a hétfői reggelimet már egész európai körülmények között fogyaszthattam el. Azóta már minden nagyjából a helyére került, az utolsó szekrényt múlt hétvégén raktam össze. Még a gyerekszoba nincs kész, egyelőre ott vannak a ruháink, de már megvan a pelenkázó és a kis szekrény amiket nagyon jó állapotban szintén másodkézből szereztünk.

 

     A környéket még nem nagyon volt alkalmunk felfedezni mert az elmúlt hetekben szinte mindig esett az eső, bár már elmentünk pár rövidebb túrára és kicsit sétáltunk a városban is. A szomszédokat se nagyon ismerjük még - bár már pár embernek bemutatkoztam – de láttuk hogy több helyen vannak gyerekek, reméljük sikerül néhányukkal összebarátkoznunk. Egyre otthonosabban érezzük magunkat az új házunkban, jó érzés esténként hazaérni és úgy gondolom jól döntöttünk hogy Holmfirth-be költöztünk. Már csak azt várjuk, hogy elzárják az égi csatornákat és kicsit megszáradjon a kertben a fű (pillanatnyilag szinte áll a víz) és kiülve élvezhessük a napsütést.(képek)