London Baby

  Még tavaly augusztusban eltöltöttünk egy hétvégét Londonban, Ágotával közösen, de akkor csak egy kis ízelítőt kaptunk a városból, ezért már akkor elterveztük, hogy még visszatérünk. Ahogy Judit pocakja egyre növekszik, a hosszú túrákat is le kell rövidítenünk, ezért február utolsó hétvégéjét szemeltük ki hogy tegyünk egy utolsó nagy kirándulást a fővárosba. Kivettünk hát két nap szabadságot és egy hosszúhétvégén megnéztük (egy kis részét annak) amire a múltkor nem volt időnk.(augusztusi képek)

  Ugyanabba a szállodába foglaltunk szobát ahova a múltkor, mert viszonylag központi helyen van, csendes környéken, egy kellemes kávézóval a szomszédságban ahol különféle reggeli menük közül lehet választani és nem csak angol reggeli van. Rögtön a megérkezésünk után nyakunkba vettük a várost és meg sem álltunk a Borough Marketig, ami London egyik legnevezetesebb piaca és nem utolsó sorban mindenféle finomságokat lehet enni. Mi is itt fogyasztottuk el késői ebédünket, majd a Temze partján elsétáltunk a Tate Modern múzeumba, ahol sajnos már csak a tárlat egy részén tudtunk végigrohanni a zárás előtt. Bár sok neves (Picasso, Miro, Dali) és általunk kevésbé ismert modern művész alkotásait láthattuk, rám legnagyobb hatással mégis az épület hatalmas belső tere, az egykori szénerőmű turbinacsarnoka volt.  Úgy érzem a modern kor egyik szimbóluma és a művészet ellentmondásos találkozása ez, mégis nehezen tudnék jobb környezetet elképzelni a tárlatnak. A hosszú utazás és a sok séta kifárasztott mindkettőnket, még beültünk egy közeli pubba és élveztük a nagyváros esti nyüzsgését, majd eltettük magunkat másnapra.

  Péntekre a British Múzeum bejárását terveztük, bár szerencsére azzal tisztában voltunk hogy ez egy nap alatt lehetetlen, így nem voltak irreális elvárásaink. Nyitás után nem sokkal érkeztünk és feliratkoztunk egy másfélórás tárlatvezetésre, amely során a legjelentősebb kiállítási tárgyakat mutatták be nekünk és meséltek az eredetükről, jelentőségükről. A vezetésen kívül is bolyongtunk egy kicsit a hatalmas épületben, megnéztünk még pár kiemelt illetve minket érdeklő régészeti leletet a kiállított 50 ezerből (egyébként 8 millió tárgy van a múzeum tulajdonában) , közben ettünk egy levest és pihentünk az egyik kávézóban. Estére is volt programunk hiszen már jó előre vettünk jegyet a Billy Elliot című musicalre, aminek Elton John írta a zenéjét  és régóta nagy sikerrel játszanak a West Enden.  Az előadás nem okozott csalódást, a színészek és a dalok is nagyszerűek voltak, a színház tömve volt  és annak ellenére hogy a kakasülőn kaptunk helyet, mindent jól láttunk és hallottunk.

  Szombaton a Nemzeti Galéria volt terítéken, ami hasonló paraméterekkel rendelkezik mint a British Múzeum, amit úgy értek hogy itt is könnyedén el lehetne tölteni  több napot is. Éppen ezért hasonló taktikát követtünk mint ott, részt vettünk egy tárlatvezetésen, majd magunkban fedeztük fel a többi festményt.  Délutánra sport programot terveztünk be, pontosabban hogy megnézzük a kosaras társaimat, akik épp Londonban játszották a kupadöntőt. Izgalmas meccs volt, bár a végére igencsak elhúztunk és több mint 20 ponttal vertük az ellenfelet. Jó lett volna pályára lépni, de idén erre még nem volt alkalmam – és  úgy érzem már nem is lesz - ebben a sérülésekkel és időhiánnyal hátráltatott szezonban, arról nem is beszélve hogy a többiek mind nagyon tehetséges játékosok. Azért eljárok edzésekre és ha időm engedi a hétvégi meccseken is biztatom a csapatot.

   Vasárnapra csak egyetlen programot terveztünk a hazautazáson kívül, London egyik leghíresebb jelképét, a királyi erődítményt és palotát, a Towert jártuk be. Az épületegyüttes az idők folyamán sokféle funkciót töltött be, volt fegyverraktár, levéltár, csillagvizsgáló (ilyen minőségben még mindig használják) és természetesen börtön illetve vesztőhely. Napjainkban leginkább múzeumként üzemel, illetve itt őrzik a hatalmas gyémántokkal kirakott koronaékszereket. Szerencsére aznap kevesen gondolták úgy, hogy a Towerbe kirándulnak, ezért mindent nyugodtan megtudtunk nézni. Különösen tetszett az udvarban előadott interaktív történelem lecke, amelyben színészek által megformált királyok, királynék és más történelmi személyek hozták közelebb a rózsák háborújának vérzivataros és intrikákkal teli időszakát.

   Már esteledett mire újra az autóban ültünk és elindultunk Holmfirth felé, ami kicsit tovább tartott mint eredetileg terveztük. Még csütörtökön, pár mérföldre Londontól a váltó bemondta az unalmast és nem lehetett ötösbe váltani, emiatt hazaúton végig csak négyesben tudtunk haladni. Bár gond nélkül megérkeztünk,  ez a momentum előre hozta a régóta tervezett autócserét, amit azóta nyélbe is ütöttünk. Megszabadultunk szeretett, de kicsit már leharcolt Hondánktól és egy fiatalabb, kevesebbet futott Mazda 3-asra cseréltük.

  Nagyon tetszik London és még sok mindent nem láttunk, de most egy darabig valószínűleg hanyagolni fogjuk a több napos kiruccanásokat. Egyébként is a ház körül még rengeteg a tennivaló, lassan itt is beköszönt a tavasz, lehet füvet nyírni, virágot ültetni és még a garázs is hagy némi kívánnivalót maga után. (képek)