Évi és Simone még szilveszterkor meghívtak minket
augusztus elején tartandó esküvőjükre Szicíliába, így szinte azóta erre a nagy
eseményre készültünk: repülőjegyet foglaltunk, szállást néztünk, ruhát
próbáltunk, beach bodyra gyúrtunk (kevés sikerrel) és útikönyveket olvasgattunk.
Úgy gondoltuk ha már ilyen különleges helyre utazunk, akkor érdemes egy egész
hetet ott tölteni és egy kicsit körülnézni. Mivel a Soos nagyszülők is
hivatalosak voltak a lagzira, legalább velük is együtt tölthettünk egy kis
időt, nem utolsó sorban kaptunk pár szabad órát mikor vállalták Barni
felügyeletét.
Augusztus 2-án, vasárnap indultunk útnak, hajnalba
keltünk hogy elérjük a korai gépet, de így legalább 11 órakor már Catania
füllesztő repterén voltunk. Volt egy kis kavarodás a csomagokkal, azt hittük a
babakocsi elkallódott, de aztán szerencsére megtaláltuk egy másik csomagkiadó
szalagon. Ezután már csak a gépkocsi kölcsönzés volt hátra, bepakoltunk majd
elindultunk Agrigento felé. Az eredeti tervek szerint még aznap délután megnéztük
volna Cataniat, de a fáradságra és a melegre való tekintettel végül ettől
elálltunk. Azt hiszem jól döntöttünk, így hamarabb találkozhattunk a
nagyszülőkkel és a barátainkkal akik már korábban megérkeztek az apartmanhotelbe
ahol mi is megszálltunk. Gyorsan
berendezkedtünk, megebédeltünk, 6 órakor már a tengerben pancsoltunk, majd 8
körül már a leendő férjjel és feleséggel koccintottunk egy tengerparti
szórakozóhelyen. Barni nagyon jól vette az akadályokat és ez igaz volt az egész
nyaralásunkra. Gyorsan hozzászokott a kései fekvéshez (10 előtt nem nagyon
került ágyba), mindenkivel hamar összehaverkodott és nem panaszkodott a számára
szokatlan meleg miatt sem.
Másnap Taorminába kirándultunk ami a szállásunktól
jó 3 órányi autóútra volt. Megnéztük a Görög Színházat és sétáltunk egyet a
városka zegzugos utcáin. A turisták sokaságának köszönhetően még szieszta
idején is találtunk – még ha nehezen is – egy légkondicionált éttermet, ahol
igazi helyi specialitásokat kóstolhattunk.
Augusztus 4-én, kedden volt a „nagy nap” ezért napközben
csak a hotel medencéjének a partján hűsöltünk, pihentünk, koktéloztunk míg
Barni a saját kis felfújható medencéjében pancsolt az árnyékban. 5 óra után
jött értünk a busz amivel a templomhoz utazott a násznép, előtte Barni aludt
egy jót és arra számítottunk hogy így majd kipihent és vidám lesz. Ezzel
szemben nyűgös volt és úgy tűnt kibújt belőle a kisördög. A templomban rögtön
elkezdett sírni, majd ahogy kimentünk kinézett magának egy rámpát és azon
mászkált az elkövetkező órában. Közbe persze néha fenékre ült és akkor a
hangyákat, kavicsokat és csikkeket szedegette fel a földről. Így természetesen
pillanatok alatt piszkos lett az ünneplője ahogy az én fehér ingem is. Sebaj
van másik…
Mire a lagzi helyszínére érkeztünk, szerencsére
kicsit lehiggadt a kisfiúnk és a hőség is normalizálódott. Első körben hűsítő
italokat szolgáltak fel, majd miután a fotózkodásból megérkezett a csodaszép
menyasszony és a nem kevésbé elegáns vőlegény, ez előételek kerültek terítékre.
Bár mondták hogy ne ezekkel lakjunk jól, én nem tudtam megállni hogy
megpróbáljam végigkóstolni a mennyei fogásokat, legfőképpen a tengeri
herkentyűket. Egy óra múlva már tele voltam mint a duda és csak ezután
következett az igazi három fogásos vacsora (azért ott sem hagytam semmit a
tányéromon). Szerencsére míg a vacsora tartott Barni aludt, de utána már a buli
végeztéig leginkább csak őt pesztráltuk. A tánc most részünkről kimaradt, pedig
nagyon jó volt a zene és néha elhangzott egy-egy magyar sláger is. Felejthetetlen
élmény volt ahogy a menyasszony tánckor Simone verte a ritmust a fazékon, miközben
dübörgött a mulatós zene; tényleg mint egy igazi magyar vőfély. Olyan hajnali
két óra magasságában Demjén Rózsi hangja csendült fel, így a vonatozás se
maradt el, az olasz vendégek pedig csak lestek…
Másnap persze a pihenésről, semmittevésről szólt.
Mire mindannyian magunkhoz tértünk a nap már magasan járt, így leginkább
árnyékba húzódva vagy a medence partján igyekeztük átvészelni a legmelegebb
órákat. Késő délután aztán lemerészkedtünk a tengerpartra, Barnabás nagyon
élvezte a hűs vizet és a végtelen homokozót.
Az elkövetkező napok is hasonló menetrend szerint
teltek, csak az esti programok változtak. Csütörtökön még a nagyszülőkkel és a
Bódi családdal elmentünk megnézni a gyönyörűen kivilágított ókori romokat a
Templomok Völgyében, majd ők másnap hajnalban autóval útnak indulta
Magyarország felé. Mi még maradtunk és ellátogattunk egy hangulatos szicíliai
városkába Sciaccaba, míg szombaton a Scala dei Turchi nevezetű különleges tengerparti
sziklaképződményhez kirándultunk.
Utolsó este miután Barni lefeküdt, még kiültünk a házunk
előtt a szakadék szélére, hallgattuk a hullámokat, finom tenger gyümölcsei pizzát
vacsoráztunk, amit kevésbé finom helyi vörösborral öblítettünk le (bár az idő
előrehaladtával egyre jobban ízlett). Így búcsúztunk Szicíliától.
Vasárnap reggel korán indultunk hogy elérjük a
járatunkat, szinte minden zökkenőmentesen ment és délután két óra felé már
Manchesterben voltunk. Azonban ezzel még messze nem volt vége a napnak hiszen
Sally és Simon (a főnökeim a CTS-nél) is meghívtak az esküvőjükre. Nem lett
volna szép lemondani, így hazasiettünk, puccba vágtuk magunkat és 6 óra körül
már újra egy terített asztal mellett ültünk.
Igazi nyári angol esküvőbe csöppentünk (már ahogy
az ember elképzeli az ilyesmit miután megnézte a Négy esküvő, egy temetés című
filmet ). A hatalmas kertben volt felállítva a sátor, benne kerek asztalok,
mindenki nagyon csinos és már kezdenek becsípni. Megérkezésünkkor épp Simon
olvasta fel a beszédét – amit hajnali ötkor fejezett be -, amiben felelevenítette
első találkozásukat Sallyvel, hogyan lettek barátok, majd több ennél. Igazi érzelmes,
de humoros, néhol csipkelődő beszéd volt, ahol szóba kerültek családtagok, barátok
és régi történetek. Ezt a vonalat vitték tovább tanúk is, az egyikük különösen
nagy showman volt, nagyon élvezetesen ugratta az ifjú párt és többször megnevettette
a hallgatóságot.
A beszédek után a többség a bár felé vette az
irányt, ami ebben az esetben azt jelentette hogy a kert egyik szegletében
mindenki magának csapolhatott Simon egyik barátjának, nagyon finom saját főzésű
söreiből (ez különleges dolognak számít mivel az angol esküvőkön legtöbbször
fizetni kell az italokért). Több munkatársamat is meghívták, így könnyen
találtunk társaságot és jól elbeszélgettünk. Az ilyen kerti partinak a
legnagyobb előnye hogy a gyerekek szabadon garázdálkodhatnak, itt is
össze-vissza szaladgáltak a csemeték Barni nagy örömére. Ő is próbált
bekapcsolódni, de még nem tudta tartani a lépést a nagyobbakkal, ahogy a gyerek
diszkóból is kimaradt, ahol a DJ vicces játékokkal és feladatokkal
szórakoztatta a legkisebbeket. Az ifjú pár első tánca után elkezdődött a felnőttek
mulatozása is, amikor DJ Dave (az egyik hegesztőnk másodállásban) 70-es 80-as
évek angol slágereivel szórakoztatta a lassan elázó násznépet.
Mikor besötétedett volt tűzijáték is, de amint
vége lett mindenki igyekezett valami zárt helyre rohanni mert rajokba csaptak le
a szúnyogok. Legrosszabbul a vacsorát készítő szakács járt, aki a paellát főzte
a sátor mellett. Ő nem tudott hova menekülni, ezért gázrezsóból átalakította lángszóróval
próbálta meg az éhes rovarokat távol tartani (ezt csak hallomásból tudom).
Már majdnem 11 óra volt mikor nagy nehezen
sikerült búcsút vennünk vendéglátóinktól, csak pár mondatot váltottunk,
megköszöntük a vendéglátást és átadtuk az ajándékunkat. Rengeteg élménnyel
gazdagabban, de holt fáradtan dőltünk ágyba és alig vártuk a hétfőt hogy
kipihenjük az elmúlt hét fáradalmait.(képek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése