Kicsit elmaradtunk a beszámolókkal, mert a
hét elején nem igen történt semmi, aztán pedig felgyorsultak az események és
nem tudtunk időt szakítani rá. Hétfőn és kedden lakáskereséssel voltunk
elfoglalva illetve próbáltunk időpontot egyeztetni a tulajdonosokkal. Végül
csütörtökre sikerült három találkozót megbeszélni.
Szerdán ismét múzeumlátogatással töltöttük végtelen
szabadidőnket és végigszaladtunk a Museum of Science and Industry (Tudományos
és Ipari Múzeum) kiállításain. Azért mondom hogy szaladtunk, mivel az egykori
Liverpool úti vasútállomás és raktárainak épületeiben lehetett megtekinteni a
legkülönfélébb kiállításokat, amikre talán még öt nap is kevés lett volna.
Ízelítőt kaphattunk az iparosodás és Manchester kapcsolatáról, a város
történelméről, a textiliparról, a gépek és motorok fejlődéséről,
híradástechnikáról és a holland pitéről. Az egyik csarnok a közlekedés témáját
járta körül, itt régi repülőgépeket, motorokat és automobilokat csodálhattunk
meg.
Csütörtökön Huddersfield felé vettük az irányt,
de a lakáslátogatások előtt még Juditnak próbáltunk valamilyen részmunkaidős
állást keresni, ezért szétosztogatott 10-15 önéletrajzot kávézókban,
butikokban. Úgy tűnik, nem lehet gyógyszerészként elhelyezkedni angliai
gyakorlat nélkül, ezért arra jutottunk hogy önkéntesnek jelentkezik patikákba
(de még ilyet is nehéz találni), míg valahol máshol részmunkaidőben dolgozik.
Mindenhol segítőkészen fogadták és biztatták, hogy szükség van új munkaerőre,
reméljük hamarosan jelentkeznek.
Lejártuk a lábunkat az üzletek között, de
legalább jobban megismertük a belvárost. Délután ötkor volt az első találkánk,
egy fiatalos cserfes középkorú hölgynél néztünk meg egy szobát. Ahogy beléptünk
a házba, egy Honda CBF600-as motor fogadott minket, így gyorsan találtunk közös
témát. A ház tisztának és rendesnek látszott és a szobával is csak annyi gond
volt hogy az egyik beépített szekrény épp javítás alatt állt az előző lakó
miatt.
A következő időpontig még volt fél óránk
ezért Judit beugrott pár környékbeli patikába. Ez olyan jól sikerült, hogy a
harmadik helyen azt mondták szívesen alkalmaznák önkéntesként és segítenének a
későbbi elhelyezkedésben. Ez nagyon jól hangzik, reméljük sikerül.
Második helyen egy indiai gyökerű angol
tanárnő házában néztünk körül. Ruhannah kedvessége és nyugodtsága megragadó
volt, a házat és a bérleti díjat is elfogadhatónak találtuk, a szoba tágas,
nagy ablakkal bár a padlószőnyeg kicsit piszkosnak látszott. A konyhában
hosszasan beszélgettünk ínycsiklandozó alma és narancs illat társaságában.
Utolsó kirándulásunkon nem jártunk
szerencsével, röviden annyit említenék meg, hogy Juditnak rémálmai voltak
utána. Későre járt mire a vasútállomásra értünk, de már hazafele úton jeleztük
Ruhannahnak, hogy szívesen lennénk a lakótársai ha befogad.
Péntek este találkoztunk egy lengyel
barátommal Peterrel, így végre csapolva is megkóstoltunk pár helyi sört.
Kellemesen telt a társalgás, két pub-ba is teszteltük a nedűket, de mivel Peter
ifjú családos ember, ezért 11-re már otthon voltunk.
Szombaton búcsú bulira készültünk, mert úgy
terveztük, hogy vasárnap átköltözünk az új házba. Vacsorára most inkább valami
egyszerűbb és könnyebb ételre gondoltunk mint a gulyás, ezért házi tésztából
készült pizzával és rusztikus nutellás kaláccsal vendégeltük meg lakótársainkat
és egyik barátjukat. Nagy sikerünk volt, szinte mindegy szálig elfogyott amit
felszolgáltunk.
A mai nap a költözéssel telt, valahogy
bepasszíroztuk a bőröndjeinket Robert autójába, mivel volt olyan rendes hogy nem
hagyott minket cipekedni és vonatozni. Megérkezésünk óta pakolunk, takarítunk
és kezdjük belakni az új szobánk. Még sok a tennivaló és kicsit hideg van, de
az újonnan vásárolt hatalmas paplanunk alatt kellemesen bevackoltuk magunkat. A
fáradságra való tekintettel képeket majd később töltünk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése