Magyar est

  Péntek reggel felhívtak a CTS-től is, hogy tisztázzuk a még kérdéses részleteket. John elmondta, hogy a nap folyamán elpostázzák a szerződést meg a további szükséges papírokat, de addig is elküldik digitálisan emailben. November 28-án lesz az első munkanapom, hiába mondtam, hogy előbb is tudnék kezdeni (gondolom a hónap vége miatt alakult így). Lassan kezdem elhinni, hogy tényleg mennem kell hamarosan dolgozni…

   Délután Judittal felfedeztük a Salford Egyetem mellett található parkot. Sétáltunk a csatorna partján, az útravalómból megetettem a kanadai ludakat és pár kacsát, visszafele pedig kipróbáltuk a játszótéren a kötélpályát. (Régi vágyam volt, de mindig sorban állnak a gyerekek. Itt viszont nem volt senki.)

  Szombaton gyönyörű napos idő volt, ezért elkirándultunk megint Salford Quays-be. Ez alkalommal nemcsak andalogtunk a vízparton, hanem két múzeumot is meglátogattunk. Elsőnek az Imperial War Museumba (Birodalmi Háborús Múzeum) mentünk, ami egy lenyűgöző aszimmetrikus épületben található. Hadi tudósítókról és háborúkról szóló kiállításokat jártunk végig, ahol rengeteg tárgyi emléket láthattunk az elmúlt száz év véres eseményeivel kapcsolatban.

  Ezután tartottunk egy rövid ebédszünetet – megettük a szendvicsünket – a parton, majd a Lowry galériába tekintettük meg a művész képeit. L.S. Lowry Manchester híres szülöttje, nehéz körülmények között nőtt fel és csak a 30-as években vált ismertté. Festményein megelevenedik a hatalmas iparváros és a benne lakó emberek. Nem is annyira az egyén, mint a tömeg illetve annak mozgása érdekli, alakjai legtöbbször kidolgozatlanok, pálcikaemberek. Megörökít a munkába vagy focimeccsre igyekvő embereket, verekedést, vásárokat, utcarészleteket, vagyis a munkásosztály mindennapjait.

  Igyekeztünk minél előbb hazaérni, mert megígértük a lakótársainknak, hogy magyar estet tartunk és főzünk gulyáslevest illetve sütünk palacsintát. Előételnek egy kis Pick kolbászt csipegettünk sajttal és olivabogyóval, majd lehajtottunk egy kupica pálinkát (Andor bácsi főzéséből) a vacsora előtt. Úgy érzem nem okoztunk csalódást, nagyon jól sikerült a gulyás, visszaadta az otthoni ízeket. A palacsintába se volt hiba, a diós-házi baracklekváros vitte a prímet. Begyűjtöttük a dicséreteket és még sokáig beszélgettünk az asztalnál, míg nyugovóra tértünk. (képek)

  A mai napra az volt a terv, hogy elvonatozunk Huddersfielbe és megnézünk pár szobát. Sajnos hiba csúszott a számításba, hiába írtam a hirdetőknek, volt aki vissza se jelzett, egyikük pedig reggel mondta le a találkát. Így fölösleges volt elutazni, ha nem tudunk 3-4 lakást körbejárni, ezért itthon maradtunk és semmittevéssel töltöttük a napot (na jó, Judit volt konditeremben, de én lusta voltam).