Első nap a munkában

  Túl vagyok az első munkanapomon a CTS-nél. Kipurcantam, de izgalmas volt és várom a holnapi folytatást.

  Reggel 7 órakor indultam el otthonról, mert a vonat 7:11-kor indult Lockwood-ból Shepley-be. Mindössze 16 perc utazás után leszálltam a kisvárosban és elindultam felfedezőkörutamra. Gyorsan megtaláltam az irodát - mivel gyakorlatilag az állomás mellet van -, de még teljesen kihalt volt és rengeteg időm maradt a fél kilences találkozóig. Hamar megtaláltam a „központot” a helyi kocsmával, bolttal és kínai büfével, majd rátértem egy gyalogösvényre és jártam egyet a zöld mezőkön. Elrepült az idő mire visszafele vettem az irányt, de így is az elsők között érkeztem munkába.

  A helyem még nem volt előkészítve, így Simonnal és Pany-vel (mérnök srácok) elrendeztük az asztalom és összeszereltük a számítógépem. Lassan szállingóztak az emberek, lefutottuk a kötelező köröket és bemutatkoztunk egymásnak, majd kaptam írószereket, jegyzetfüzetet és belecsöppentem a hét eleji tervezői megbeszélésbe. Átfutottuk a folyamatban lévő munkákat és beosztottuk a projekteket, rögtön két feladatot is kaptam. Sally-nek (igazgatónő/mérnök lány) kellet gyorsan segítenem módosítani valamit egy korábbi terven, illetve egy 20 méteres típus hidat kell majd a hét folyamán megrajzolnom AutoCAD-ben és Teklában is (gyakorlás végett).

  A megbeszélés után John (igazgató) levitt a gyártócsarnokokba, körbevezetett és bemutatott az ott dolgozóknak, megmutatta a jelenleg épülő és szállításra kész hidakat, hogy közelebbről lássam, miről van szó. Nagyon érdekes volt testközelből látni a hatalmas acél- és fadarabokat, remélem hamarosan megfigyelhetem amint életre kelnek a terveim.

  A nap többi részében Pany és Simon vett kezelésbe, hogy elmagyarázzák, hogyan épülnek fel a CTS típus hídjai, majd Sally munkáját fejeztem be. Délben közös teázás volt és elmajszoltam az otthoni szendvicsem, majd Pany-vel is körülnéztünk a csarnokokban, aztán még rajzoltam és szépen lassan véget is ért az első napom.  Pany rendes volt és behozott a Huddersfield-i vasútállomáshoz, onnan még fél óra volt gyalog, de hatkor már Judit gőzölgő frankfurti levesét kanalaztam.

  Jól fog esni a pihenés, időben le kellene feküdni, hogy kialudjam magam. Szerencsére holnap már elég, ha a nyolc órás vonattal megyek, John azt mondta, hogy nem baj ha öt percet kések nem kell egy órát bolyonganom a sötétben.